Fuksz Sándor és Patrubány Miklós idén augusztusban közölte azt a tanulmányt, amely vitathatatlanná tette, hogy Petőfi Sándort 1849-ben Szibériába hurcolták. Tanulmányukról Varga Domokos György írt elemzést. E két írás nyitotta ki Gyimóthy Gábor zsebében a „kulturális bicskát”. Az alábbi vers született belőle.

25 éven aluliaknak

Volt egyszer egy Petőfi,

róla szól e nóta.

Lehet, hogy Te sajnos már

nem hallottál róla.

Mert van, ki hatékonyan

tűnteti a múltat,

és amit kellett volna,

Te már nem tanultad.

S az is lehet, hogy Te már

nem olvasol verset,

csak világhálón kutatsz

hamisat és nyerset…

Ma mások a divatok

és mások a gondok.

Figyeld hát meg most, amit

Petőfiről mondok.

Költő volt és hazafi,

a lánglelke magyar,

s aki a szabadságért

akár halni akar.

Verseivel lázított

az elnyomó ellen,

s özönlött belőle a

forradalmi szellem.

Aztán csatába vonult

és nem csak buzdított,

pedig ott a túlerő

hevesen pusztított.

Mint ahogy azt írta is,

kész volt a halálra,

ám az ott nem érte őt,

ez kiderült mára !

Hadifogolyként került

burját földre, messze…

Kinyilvánítva e tény

vajon egyszer lesz-e ?!

Magyarul írt ott sokat,

s kérdem én, hogy nincs-e

jogunk azt megismerni ?

Az az ország kincse !

Gazemberek ülnek rajt’,

s azt ők ki nem adják.

Életüket féltve a

tényeket tagadják.

Attól rettegnek nagyon,

Petőfi szelleme

– ha csontváza hazajön –

visszatérhet vele.

És rádöbbenne talán

az alvó tömérdek,

hogy ahová terelik,

az idegen érdek !

Rájönne az is, aki

most csak csűr és csavar,

hogy a fene egye meg,

hisz’ ő is csak magyar !

Az illetékeseknek

ménkű nagy gazsága,

hogy ami hivatalos,

száz év hazugsága !

Változtass rajta tehát,

a Te föladatod,

ha magyar hazafivá

magadat avatod !

Zollikerberg, 2022 XII. 15.

Ajánljuk a Magyar Tudományos Akadémia, Magyarország Kormánya, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és minden magyar költő, író figyelmébe. Petőfit parafrazálva: Az idő igaz, s eldöntötte ami nem az…

„Gondolj hát bele kicsit,/ s elpirul az orcád,/ ahol ily gazság folyik,/ van még olyan ország ?!”

Ideje hát cselekedni, hölgyek és urak!