Gyászoló Anteplon Család!

Végtisztességtevő Magyar és Svéd Közösség!

Ím, eljöttünk a messzi Észak-ra egy érzékeny lelkű, magyar asszonyt búcsúztatni, akiben igazi magyar szív dobogott. Anteplon Ilona asszonytól búcsúzunk, aki svéd férje révén teljes mértékben beilleszkedett a svéd társadalomba, de sohasem feledkezett meg magyar voltáról, magyar nemzetéről.

Anélkül, hogy ismertük volna egymást, anélkül, hogy a Magyarok Világszövetségének tagja lett volna, Ilona asszony felfedezte magának a legnagyobb magyar civil szervezetet, amely az anyagiaktól megfosztva vesszőfutását éli a kétezres években. Ismeretlenül telefonált a Magyarok Világszövetségének budapesti székházába, és kért egy bankszámla számot. A megadott számlára több ízben utalt jelentős támogató összegeket. Akkora összegeket, amelyekkel többszörösen megválthatta volna az MVSZ-ben az örökös tagságát. De Ilona asszony soha sem várt ellenszolgáltatást. Ő csak támogatta azt a szervezetet, amelyről úgy gondolta, hogy tiszta szívvel és eltökélten szolgálja a magyarságot. Köszönet érte!

Tavaly ősszel, amikor a súlyos betegség már megkörnyékezte Őt, akkor sem magával törődött! Akkor is azon fáradozott, hogy miként tudna élete utolsó erejével jó magyar ügyet támogatni. És megtalálta a módját. Még két hónapja sincs annak, amikor az óév utolsó napjain örömhír érkezett: Anteplon Ilona több mint egymillió forintos adományt tett a Magyarok Világszövetségének. Az adomány rendeltetésének fenntartott rovatban pedig csupán ennyi szerepelt: MAGYAR TESTVÉRI SZERETETTEL.

Kedves Ilona Asszony! Itt sírja mellett ígérjük és teszünk róla nyíltan bizonyságot, hogy adományát a legnemesebb célra használjuk. Azt teljes egészében az idén másodízben megrendezendő Juhos Gábor Trianon-maraton költségeinek fedezésére fordítjuk! Van-e magyar, akinek nem fáj Trianon? Ilona asszony bizonyította, hogy nincs. Még itt, a távoli Svédországban sem! Hiszen, ha nincs Trianon, akkor ma Magyarország egy hatvan milliós ország, amelyben negyven millió etnikai magyar él!

Gyászoló Anteplon Család! Köszönjük, hogy Ilona testvérünknek itt egy új hazát teremtettek, amelyben Ő teljes életet élhetett. Teljes magyar életet is élhetett, és életpéldájával bebizonyíthatta azt az alaptételt, hogy voltak és vannak idők a magyar nemzet történetében, amikor a nemzet nem a Hazában, hanem az emigrációban él!

Végül Önökhöz, a svédországi magyar közösséghez szólok. Pontosan huszonöt éve annak, hogy először jártam Önök között, és döbbenten kellett megtapasztalnom, hogy a Délvidékről elszármazott magyarok, vagyis a „jugoszlávok” nem hajlandók az Erdélyből elszármazott magyarokkal, székelyekkel, vagyis a „románokkal” együtt ünnepelni, és fordítva. Akkor a Magyarok Világszövetsége egy-egy zászlajának adományozásával próbáltam Önöket egybe-boronálni. Talán sikerült is bizonyos mértékben. Most megismétlem egységre szólító felhívásomat: Most arra bíztatom Önöket, hogy fogadják örökre emlékükbe Ilona asszonyt. Legyen az Ő életpéldája örök és eleven biztatás magyarnak magyarral való testvéri, szeretetteljes összefogásra, úgy, ahogy arra Jézus Urunk tanított.

Velünk a Jóisten!

Nyugodjék békében!

Az örök Világosság fényeskedjék Neki!

Göteborg, 2023. február 24-én