Description
Elöljáró sorok a Kolozsvári Grandpierre Endre-monográfia elé
A Magyarságtudományi Füzetek sorozatában új műfajjal találkozik a kedves olvasó:
egy magyar alkotó monográfiájával. Sorozatunkban ez az első, de semmiképpen nem
az utolsó ebben a műfajban. Választásunk Grandpierre K. Endrére, azaz
Grandpierre Kolozsvári Endrére esett, több oknál fogva.
Elsősorban azért, mert tartozunk ezzel őneki és az ő emlékezetének, tartozunk a
magyar nyilvánosságnak, és tartozunk az igazságnak. Grandpierre K. Endre egy láng-
lelkű magyar alkotó volt, aki életében huszonnégy könyvet írt és adott ki, és akiről
– annak ellenére, hogy kortársunk volt – szinte semmit nem tud a ma élő nemzedék.
Tisztelet a kivételnek. Unokabátyjának, Kolozsvári Grandpierre Emilnek neve viszont
százszor ismertebb. Igaz, Endre a magyar nemzeti lét sorskérdéseit feszegette, azt
cselekedvén, amit a világ véleményformálói manapság nem díjaznak.
De van kettőjük között egy más, lényeges különbség is. Grandpierre K. Endre nem
írta alá azt az 1957 őszén kelt, az ENSZ közgyűléséhez küldött szörnyű levelet, amely
250 magyar író nevében kijelentette, hogy 1956 októberében Budapest utcáin
tombolt a fasizmus, köszönetet mondott a szovjet hadseregnek, hogy lerohanta
Budapestet, leverte az „ellenforradalmat”, és kérte, hogy vegyék le az ENSZ köz-
gyűlésének napirendjéről, „a magyar kérdést“! A kétszázötven név között ott találjuk
szinte minden egyes akkor élő és valamennyire ismert magyar író nevét Illyés
Gyulától Csoóri Sándorig. Természetesen ott van közöttük Kolozsvári Grandpierre
Emil neve is. De a Grandpierre K. Endréé nincs! Ezzel ő egyike azoknak a fél kézen
megszámolható magyar íróknak, akiknek neve a szörnyű levéllel nem hozható össze-
függésbe. Meg is lett az ára. Hiába a huszonnégy könyv, hiába a kutatásai során feltárt,
addig ismeretlen történelmi tények sorozata, Grandpierre K. Endre neve az elhallgat-
tatásra ítéltetett. A „disznófejű nagyúr” ellen felvett harcunk, és erkölcsi alapállásunk
indokolja azt, amiért ő az első, akiről monográfiát közlünk.
Másodsorban azért választottuk őt, mert munkássága hidat teremt a Magyarság-
tudomány Füzetek első, vége felé közeledő tematikai osztálya – A magyar ember és
társadalma – és a soron következő – A magyar nép etnogenezise – között.
Végül, de nem utolsósorban a Grandpierre K. Endre műveinek színvonala és gazdag
témaválasztása, a nemzet sorsa iránt utolsó leheletig elkötelezett hazafiassága, és szi-
porkázó, történelmi kutatásoknak ihletet adó, irányt mutató szelleme miatt. Ki mástól
tudhattuk volna meg például, hogy Ázsia (idegen nyelveken Ászia), a föld legna-
gyobb, legnépesebb és talán legnagyobb jövőjű világrésze rokonaink – a jászok –
nevét hordozza, és hirdeti hajdan volt dicsőségüket, mint Grandpierre Kolozsvári
Endrétől?
Patrubány Miklós István Ádám
