1526. augusztus 29-én zajlott Mohácsnál a Magyar Királyság legsúlyosabb vereségével végződő csatája az I. Szulejmán török szultán vezette sereg ellenében. De Hazánk – Trianonban még súlyosabban megcsonkítva – ma is él!
A csatában odaveszett II. Lajos magyar király, a magyar püspökök mintegy fele, és szinte teljes egészében a mintegy 25 ezer fős magyar haderő. De odavesztek a magyarság segítségére siető lengyel önkéntesek is.
Az 500. évfordulón fejet kell hajtanunk a hősi halált halt honvédők emléke előtt, és szenvedélyesen keresnünk kell a mohácsi tragédiához vezető okokat. Mint annyi minden mással, a magyar történetírás és történelem oktatás adós a mohácsi vészhez vezető részletes indoklással, és a történtek alapos feltárásával is.
Mohács előtt mindössze 12 évvel zajlott a Dózsa György vezette parasztháború, amelynek eredményeképpen a magyar állam jelentősen meggyengült. De a parasztháborút megelőző belmagyar történéseket is számba kell venni, hiszen azok végzetesen megosztották az uralkodó magyar nemességet.
II. Lajos király mohácsi, Csele patakban lelt halálénak hiedelmét élesen cáfolta néhai Dr. Endrédi Szabó Lajos, aki 1956-os emigránsként Bécsben tanult és lett közgazdász professzor. Ő számos alkalommal vallott arról, hogy a bécsi titkos levéltárban saját szemével látta II. Lajos király cseh zsoldosok által történt meggyilkolásának dokumentumait…
Vajon miért hallgat erről a magyar történész szakma?
Ötszáz év múltán sem lehet ez ügyben tisztán látni?
Cui prodest? Kinek az érdeke ez?
A mohácsi vereség eredményeképpen a Magyar Királyság három részre szakadt. A középső részében mintegy 150 évig tartó török hódoltság alakult ki. A nyugati részben I. Ferdinánd osztrák császár került hatalomra. A magyar államiság ez idő alatt az Erdélyi Fejedelemségben maradt fenn.
Hazánk, még ha Trianonban Mohácsnál is súlyosabban megcsonkítva, de ma is él!
Gloria victis! Dicsőség honvédő, legyőzött Hőseinknek!
Magyarok Világszövetsége
MVSZ Sajtószolgálat
11907/260829_739