A Magyarok XI. Világkongresszusának Záró-konferenciáján, augusztus 20-án mutatták be a magyar fordítását annak a német nyelvű könyvnek, amely 1917-ben, Berlinben jelent meg, és amely teljes tudományos apparátussal bebizonyítja, hogy a világ legősibb népe, a szkíta ugyanazt a nyelvet beszélte mint mi, magyarok.
Vajon, létezhet magyar ember, akit e könyv nem érdekel? Aligha.
Carl Anton Fischer kétnyelvű könyvének első kiadása 500 számozott példányban jelent meg. A könyv kapható a Magyarok Világszövetségének székházában , a Turul Házban (1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.)
Ára: 7000 Ft + postaköltség
Bankszámlánk: HU38 1030 0002 2010 2159 7014 3285 (Magyarok Világszövetsége, 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3., Bank: MBH Bank)
A Világkongresszus Záró-nyilatkozata így fogalmaz e könyvről:
„7. A Magyarok XI. Világkongresszusa a legnagyobb horderejű eredményének azt tartja, hogy a figyelem középpontjába állított egy régen elfeledett, Magyarországon született német szerzőt, Anton Carl Fischert, aki Fischer Károly Antal néven is számos, a magyar ősiséget kutató tanulmányt, könyvet írt. Tette ezt azzal, hogy a Záró-konferenciára időzítve és annak keretében, egy kétnyelvű, német-magyar könyvben megjelentette a szerző 1917-ben Berlinben kiadott remekművének első kötetét: A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből (Die Erklärung der skythisch-sarmatischen Namen und Wörter aus der ungarischen Sprache). Kétkötetes munkájában a szerző, az ókor legnagyobb görög és római történészei – Hérodotosztól Ammianus Marcellinusig – műveiből kigyűjtött minden szkíta-szarmata nevet és szót, összesen több mint ezret, és egyetlen egy kivételével valamennyiről bebizonyította, hogy azok mind-mind magyar nevek és szavak. Ezzel cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a világ elismerten legősibb nemzete, a szkíta ugyanazt a nyelvet beszélte, mint mi, vagyis a magyart. A.C. Fischer magyarra fordított könyvének előnyomatát napokkal korábban megkapták a Világkongresszuson részt vevő jeles írók, tudósok, kutatók. Idézünk a Záró-konferenciához írásban eljuttatott, illetve ott megfogalmazott véleményükből:
a. Dr. B. Nagy János, a Namuri Egyetem (Belgium) professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja, hosszan sorolta A.C. Fischer könyvének azon érveit, amelyek világra szóló jelentőségűek, majd tömören kimondta végkövetkeztetését: A szkíták és a magyarok ugyanazt a nyelvet beszélték.
b. Dr. Drábik János, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának és az Országos Trianon Társaságnak az elnöke, az MXIVK Pénzügyi konferenciájának elnöke: „A Magyarok XI. Világkongresszusa egész tevékenységével hatalmas munkát vállalt magára, de ha csak ezt az egy munkát, egy elhallgatott, rendkívül fontos, történelmi jelentőségű könyvnek a magyarra fordítását és publikálását elvégezte, történelmi jelentőségű feladatot hajtott végre. (…) Köszönetet mondok azért, hogy közkinccsé válhatott Anton Carl Fischernek az a könyve, amely cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a magyaroknak és a székelyeknek az ősei a szkíták voltak.”
c. Dr. Győri Nagy Sándor nyelvész-professzor, a Magyar nyelv konferencia elnöke a Magyarok XI. Világkongresszusa „óriási nyelvészeti újdonságának”, „zseniális könyvnek” nevezi Anton Carl Fischer 1917-ben német nyelven, Berlinben kiadott művét.
d. Dr. Mandics György, a Székely-magyar írás konferencia elnöke:
„Anton Carl Fischer műve a legjobb, ami e kérdésben* megszülethet.” (* a szkíták nyelve és a magyar nyelv összehasonlítása)
e. Varga Domokos György újságíró, a Szilaj Csikó főszerkesztője: „Hála és elismerés a Magyarok Világszövetségének, hogy e korszakos mű jól időzített megjelentetésével lehetővé tette e kínálkozó történelmi pillanat megragadását. A magyarság számára, a világ javára.”
Köszönet illeti azokat, akik e bonyolult körmondatokkal, elmélyült szakmai érveléssel és görög betűs szavakkal teli német nyelvű művet három hónap alatt magyarra fordították, stilizálták és sajtó alá rendezték. Elsőként kell megemlíteni a könyv felfedezőjét, Vajta Dénest segítőtársaival, Vaszily Tiborral és Márton Gergellyel, majd a nyersfordítást ellenőrző és helyesbítő-szépítő Patrubány Miklóst és Zsigmond Emesét, valamint a görög szövegeket átíró, lefordító Varga Péter Kálmánt. A könyvről írt, az MXIVK Nyitó-konferenciáján ismertetett és a könyvben előtanulmányként közzétett írásának Vajta Dénes lényegében, ezt a sokatmondó címet adta:
Demonstratio. Idioma Hungarorum et Scythorum idem esse.
(Bizonyítás. A magyarok és a szkíták nyelve azonos.)
Ez a cím világosan utal és egyben vitázik Sajnovics János jezsuita szerzetes latin nyelvű művének címével (Demonstratio. Idioma Hungarorum et Lapporum idem esse.), és egyben meg is cáfolja azt. Sajnovics könyve a finnugor származáselmélet alapműve lett, aminek következtében a nagy múltú magyar nemzet életében két és fél évszázados tévelygés, „világtalan szövétnek táborgása” kezdődött, amely a Magyarok XI. Világkongresszusán, 2024. augusztus 20-án ért véget.
Míg a Magyarok VI. Világkongresszusa 2004-ben csupán megállapította és kimondta a finnugor származáselmélet meghaladottságát, következésképp tarthatatlanságát, a Magyarok XI. Világkongresszusa 2024-ben, Anton Carl Fischer kiváló tudományos művének megjelentetésével megadta a finnugrizmusnak a kegyelemdöfést, a könyv bemutatójának a Világkongresszus Záró-konferenciája részévé tételével pedig beverte az utolsó szöget a koporsójába.”
Könyvében maga C. A. Fischer így ír a magyar nyelvről:
„A magyar nyelv sajátos jellegénél fogva a legszebb hangzású, a legtökéletesebb szerkezetű és a gondolat legtisztább, legpontosabb kifejezésére képes nyelv. Szerkezetét tekintve teljes mértékben a fejlett érettség időszakában van. Mivel a kapcsolatok és viszonyok kifejezésére oly sok és sokféle eszköz áll rendelkezésére, mondatszerkezetei és kifejezései természetesek és oly tökéletesen világosak, pontosak, hogy sem prózában, sem a költői nyelvben nem lehet homályosság vagy kétértelműség, csak ha az író nem tudja használni ezt a finom eszközt. A kifejezések rövidsége a gondolatok tökéletes pontosságával együtt adja a magyar nyelv klasszikus alakját.”
———————————————————————————————————————–
Kövessen minket a honlapunkon www.mvsz.info is.
A 86. életévébe lépett, legnagyobb magyar civil szervezet 2000 óta semmilyen állami támogatásban nem részesül.
Közhasznú szervezetünket ezen a bankszámlán lehet támogatni:
IBAN: HU53 1030 0002 2010 2159 0000 3285
(SWIFT: MKKBHUHB XXX)
Idén minden beérkezett támogatást a Magyarok XI. Világkongresszusára fordítunk.
MVSZ Sajtószolgálat
11599/240905