Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett címmel három kiemelkedő jelentőségű értekezletet szerveztünk 2013, 2015 és 2019-ben.
Tevékenységünk első két évében temérdek, a nagy nyilvánosság előtt máig ismeretlen információ birtokába jutottunk. Ez a folyamat 2012-ben a Magyar Nemzet új meghatározását is kidolgozó Magyarok VIII. Világkongresszusának Petőfi-konferenciáján tetőzött először. Ezt követően szükségét láttuk a négyévenkénti világkongresszusoknál gyakoribb értekezleteknek, összegzéseknek. Ezért a következő években Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett címmel három Petőfi-értekezletet szerveztünk, melyek időnként drámai fejleményekkel zajlottak, de megdöbbentő felismeréseket eredményeztek.
Az első Petőfi-értekezlet 2013. február 16–17-én zajlott az MVSZ székházában. Erre az értekezletre FS mindenkit meghívott, akiről feltételezhető volt, hogy bármivel elő tudná mozdítani Petőfi Sándor igazságának az ügyét. Közöttük a MEGAMORV Petőfi Bizottság olyan tagjait is, akik már évek óta nem beszéltek egymással. Elfogadta a meghívást maga Morvai Ferenc is, sőt magnóval a kezében megjelent az akkor minket már nyíltan ellenségként kezelő Kéri Edit is. De eljött előadást tartani Szabó Géza régész is, akit 1989-ben Morvai Ferenc az utolsó pillanatban, az expedíció indulásakor vezető régésszé nevezett ki, vérig sértve a tapasztaltabb és korábban e szerepre ugyancsak általa felkért Varga Bélát. Szabó Gézát Kéri Edit nemes egyszerűséggel kommunista ügynöknek nevezte, mindig hozzáfűzve, hogy apja 1989-ig megyei munkásőr parancsnok volt.
Ez az értekezlet kétszeresen is emlékezetes marad. Egyrészt azért, mert kidolgozta és elfogadta a Megvannak Petőfi Sándor hamvai! – Bizonyítás tizenkét pontban című dokumentumot, amelyet ezt követő
első ülésén az MVSZ Elnöksége is magáévá tett. A dokumentum kimondja, hogy a Barguzinban „feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés (csontelhajlás), stb. A kriminalisztikában már öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik.” A huszonegy embertani jegy egyezése alapján, és további egyező részletek – a halál időpontja, az elhunyt életkora, európai volta, nevének a születésekor anyakönyvezett névvel való egyezése, stb. alapján megállapítható, hogy annak valószínűsége, hogy a MEGAMORV Expedíció által 1989. július 17-én feltárt hamvak nem a Petőfi Sándoréi, kisebb, mint egy a háromszáz milliárdhoz, vagyis gyakorlatilag nulla.
Az első Petőfi Sándor-értekezlet záróközleménye még egy fontos körülményt rögzít. Idézzük: „A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben kételkedik, ma
már az MTA-nak kell bizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.”
A rendezvény már az első napon kis híján botrányba fulladt, mert Kéri Edit elérkezettnek vélte az időt arra, hogy egy 26 éve táplált gyanújának a végére járjon. Szabó Géza előadása során szűnni nem akaró bekiabálásai miatt csellel ki kellett őt a teremből vezetni. Ezt követően Morvai Ferenc is ott helyben rájöhetett, hogy mi lett a barguzini sírból eltűnt hajtincs sorsa. Az indulatok tetőztek, de mégsem jutottak el a robbanásig, mert aznap volt a nagyérdemű püspök, Dr. Hegedűs Loránt, az MVSZ Védnöki Testülete tagjának temetése, amelyen nem lehetett háborgó lélekkel megjelenni. De minderről később ejtünk szót.
A második Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett című értekezletre két évvel később, 2015. február 7-én kerítettünk sort.
Számos jelentős előadás hangzott el, és egy rendkívül fontos előadás, a Dr. Lépold Józsefné grafológusé maradt a legemlékezetesebb. A rendezvény részvevőinek kiosztottuk néhai Dr. Józsa Antal c. egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora 2001. január 21-én, Glatz Ferenchez, az MTA akkori elnökéhez írt levelét, amelyben a barguzini Petőfi hamvakról szólva így ír: „Negatív eredmény esetén sem módosítom meggyőződésem, hogy vittek ki hadifoglyokat 1849-ben Oroszországba, elsősorban az 5. orosz gyaloghadtest hadműveleti területéről. Maga az az axióma, hogy 1849-ben a cári hadsereg nem vitt magával orosz területre hadifoglyokat, már a hiteles osztrák konzuli jelentések tanulmányozása alkalmával is megdől. Nemcsak az orosz-lengyelországi illetőségűeket vitték, hanem másokat is.” Ez a tudósi közlés nem akadályozta meg Hermann Róbertet, az MTA doktorát, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának akkori tudományos helyettesét, hogy nyíltan hirdesse: 1849-ben nem vittek magyar hadifoglyokat Szibériába! Egy fiatal fogorvos, Dr. K. Sz. (később látjuk majd, hogy nevét nem ok nélkül nem közöljük) vetítettképes előadásában a barguzini csontváz fogazatát elemezte, és fontos következtetést vont le: ”Fogászati vizsgálódás alapján megalapozottan állítható, hogy Barguzinban Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.”
A Bélyben megtartott, harmadik Petőfi Sándor-értekezlet is bevonul a Petőfi-kutatás történetébe. Itt hangzott el Karáth Imre filmesnek azon előadása, amelyben feltárt egy három évtizedig elhallgatott titkot. 1990 januárjában Moszkvában találkozott a szovjet és a Magyar Tudományos Akadémia vizsgálóbizottsága, hogy megvizsgálja a Barguzinban feltárt és négy antropológus által egyértelműen Petőfi Sándorénak ítélt csontokat. Közöttük volt Dr. Farkas Gyula is, aki a repülőgépen Karáth Imre mellett ült, és megmutatta neki azt az MTA által fogalmazott levelet, amelyben felhívják a szovjet elvtársak figyelmét arra, hogy a magyar fél érdeke azt kívánja, hogy a csontok minősüljenek nőinek. Ugyanitt hangzott el Hatos Tímea, a kolozsvári egyetem magyar irodalom szakos hallgatójának előadása, aki előadásában ismertette azokat a következtetéseket, amelyekre tanáraikkal közösen jutottak Fuksz Sándorék őket megihlető előadását követő kutatásaik során.
Sántha Attila a Szibériába elhurcolt 1849-es hadifoglyokról értekezett. Előadást tartott Dr. Illés György író is, aki 1989-ben, a MEGAMORV-expedíció idején a moszkvai Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt. Borsche Antónia szenzációs közlése is itt hangzott el, ám ennek alább külön fejezetet szánunk.