Eszmélés Magyar Időben
Újévi üzenet magyaroknak a 134. napon
A szkíták legyőzik a sötétséget. Egy évvel ezelőtti üzenetünkben arra biztattuk nemzetünk tagjait, legfőképpen ifjait, hogy a közelgő, Szkítákkal a Sötétség ellen című Magyarok XI. Világkongresszusára készülve keressék a szkíta erkölcsök felé vezető utat, és határozottan ki is jelentettük: „Magyarságunknak, ha élni akar, határozott léptekkel a szkítaság, azaz a szkíta erkölcsök útjára kell lépnie.” Tettük ezt akkor, amikor a tudományos akadémia és nyomában az országgyűlés kijelentette, hogy márpedig szkíták kétezer éve nem is léteznek.
Felhívásunkra válaszképpen, a korábban nem tapasztalt erkölcsi mélységbe zuhanó magyar állam megpróbálta befeketíteni, lejáratni mindazt, ami szkíta, és ezzel együtt a szkítákat címébe foglaló Magyarok Világkongresszusát. Egy színlelt államcsínykísérlettel riogatta nemzetünket már az év első havában, azt sugallva, hogy a vélelmezett elkövetők – a szerintük amúgy nem is létező – szkíták lettek volna. Ez a merénylet azonban balul sült el. A láthatatlan szkíta világ úgy ütött vissza, hogy a „kétharmados” magyar állam államfőt vesztett, kapkod, és egyszerű többsége is elillanni tetszik.
Történt mindez még a világrengetőnek bizonyult, augusztusi Világkongresszus előtt, amely a szkítaság jegyében történelmi léptékű fordulatot hozott el a magyar nemzet életében. Bebizonyította, hogy már Krisztus előtt a hatodik században Szicíliában mind a keleti partvidéken élő siculusok, mind a nyugati partvidéken élő sicanok (más nevükön mazarok) egyazon nyelven, a mi magyar anyanyelvünkön beszéltek. Ezzel megválaszolta azt az évezredes kérdést is, hogy milyen alapon nevezhetik ugyancsak siculusoknak a főleg Erdélyben élő székelyeket? Meggyőzően érvelt amellett, hogy a Bibliában előforduló magyar szavak és nevek valóban azok, aminek hangzanak: Magóg, Nimród, Béla, Góg, Réka, Szalka, Marót, Arad, Baka, kun, úz, kús, Gát, Bika, Tábor, Halom, Atád, Peres, Szalma, Kenéz, Hubar, Árpád… Tanúsította, hogy a világ hét csodájának egyikeként jegyzett jordániai Petra romvárosáról a környékén élő beduinok úgy tartják, hogy azt „az ő magyar nagyapáik építették”. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Arab félsziget déli részén az elmúlt két évtizedben egy hatalmas régészeti lelőhelyet tártak fel, amelyben 50 ezer éves civilizáció nyomaira bukkantak. A térség neve sokatmondó: Al-Magar, azaz a Magyar.
A Világkongresszus legjelentősebb eredménye az eddigieken is túlmutat: Anton Carl Fischer 1917-ben Berlinben megjelent könyvének magyarra fordításával, és a magyar nemzet számára való elérhetővé tételével paradigmaváltást hozott el nemzetünk életében. A Magyarországon született és Fischer Károly Antal névvel számos magyar őstörténeti művet megalkotó szerző A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből című művével cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a világ első civilizációjának letéteményesei, a szkíták ugyanazt a nyelvet beszélték, amelyet mi, magyarok anyanyelvünkként tisztelünk. Ezzel egyrészt igazolta azt, amit krónikásaink és a magyar hagyomány máig megőriztek: mi magyarok a szkíták, azaz a szittyák leszármazottai vagyunk. Másrészt teljesen új helyzetet teremtett magyar nemzetünk életében. Annak alátámasztására, hogy ez milyen horderejű felfedezés, most csak ennyit jelentünk ki: Ha ez a bizonyítás közismert lett volna akkor, amikor a német nyelvű Fischer-könyv megjelent, vagyis 1917-ben, akkor nincs Trianon! Ez a bizonyítás ugyanis lefegyverző erejű: senki nem emelhet kezet a világ első civilizációját megteremtő nép ma élő utódaira!
Ezzel eljött a Magyar Idő. Eljött az az idő, amely törvényszerűen el kell hozza magyar nemzetünk újbóli felemelkedését. Az az idő, amelyben magyar nemzetünknek kezébe kell vennie saját sorsát. Az az idő, amelyben ősiségéből, és a világ civilizációs történetének alakításából rá háruló érdemeken túl ki kell terjesztenie a felelősségét – önnön sorsa alakításán túlmutatóan – a Földön élő valamennyi népre.
Eljött az az idő, amelyben bizonyítottnak tekinthetőek és nyíltan hirdethetőek a XX. század legnagyobb tudású magyar történészének, Baráth Tibor professzornak a sorai, amelyeket 1971. október 23-án vetett papírra Montreálban: „A mi beszédünk és földműves magas kultúránk öt-hat ezer esztendőre visszamenőleg írásbelileg igazolható, vagyis annak kezdete oly régi időkbe nyúlik vissza, amikor magyaron kívül más tagolt emberi beszéd, rendszerbe foglalt vallás, művészet és írás még nem létezett. A mi őseinknek tehát nem volt kitől mit „kölcsönözzenek”. Szókincsünket, vallási képzeteiket és tudományukat az alapoktól a befejezésig maguknak kellett saját géniuszukkal megteremteniök. Ezért ősnyelv a magyar nyelv, őskultúra a magyar kultúra (…)
. A magyarul beszélő úr népek napkeleti hazájukban megalkották az emberi elme alapvető találmányait: a rendszeres élelmiszer-termelést, az edénykészítést és a fémipart. Feltalálták a gyors közlekedés első eszközeit (hajót, szekeret), megfogalmazták Isten létének elvét s kitalálták a gondolatközlés időtől független eszközét: az írást, nyelvünk szerkezetéhez igazított szabályaival. Őseink világraszóló találmányai közül ez utóbbi – az írás – volt a legnagyobb kihatású, mert vele megszületett a tudomány: a szerzett ismereteket ezután el lehetett raktározni, nemzedékről-nemzedékre áthagyományozni és gyarapítani. A magyar népek szókincsüket, fogalmaikat, istenhitüket és írástudásukat nem tartották titokban, hanem misszionáriusaik, a Nap-papok révén elterjesztették a világ minden részébe.”
És eljött az az idő, amelyet a XX. század talán legnagyobb európai összehasonlító nyelvésze, az olasz Mario Alinei professzor 2012-ben megjövendölt, amikor a Magyarok VIII. Világkongresszusának írt levelében így fogalmazott: Nem kétséges, hogy a nemzetközi tudományos és a politikai közösségnek előbb-utóbb el kell ismernie a magyarokat mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit.
A Magyar Idő kiteljesedése, kiteljesítése elsősorban rajtunk, magyarokon múlik. Ahhoz, hogy erre alkalmassá válhassunk, hogy magasztos feladatunkhoz felnőhessünk, minekünk is meg kell változnunk. A legkevesebb, amit mindannyiunknak meg kell tennünk, abban áll, hogy naponta számot adunk arról, hogy aznap mit tettünk annak érdekében, hogy közismertté váljék: a világ első magas civilizációjának nyelvét őrizzük. Minden nap oda kell hatnunk, hogy saját és közösségünk életéből száműzzük a hazugságot, akár annak árán is, hogy a hazugságon ért embert kiközösítjük sorainkból. Különösen érvényes kell legyen ez a köz szereplőire. Számadásunkhoz vegyük számba a ránk köszönt Magyar Idő napjait. Legyen az első napja e Magyar Időnek 2024. augusztus 21., vagyis az első nap, amely Fischer Károly Antal magyarra fordított könyvének megjelenését követte.
Háromszáz nap alatt egyenként felnőhetünk feladatunkhoz. Ezer nap alatt meg kell teremtenünk a magyar életben azt a szervezetet, amely alkalmas arra, hogy a magyar nemzetet világformáló szerepére alkalmassá tegye. Háromezer nap alatt meg kell születnie annak a magyar államnak, amely méltó és igazságos, amely a minden egyes állam rendelkezésére álló nagyhatalmi eszközöket a Magyar Idő szolgálatába tudja állítani. Ha mindez megtörténik, akkor kiteljesedhet a Magyar Idő. Azaz nem csupán magyar nemzetünket mentjük meg a halál civilizációjának fojtogatásából, hanem kiutat mutathatunk ebből a világ összes népe számára.
Az emberiségnek, ahhoz, hogy élhessen, békére van szüksége. Ahhoz, hogy békében élhessen, ahhoz ki kell szabadulnia a titkos társaságok és az elhatalmasodó mesterséges intelligencia uralma alól. Nem a háromezernél is több nyelv között automatikusan fordító programok vezetnek az emberek közötti jobb megértéshez. A béke esélyének megteremtéséhez az embereknek egyazon nyelvet kell beszélniük. De nem olyan alá-fölé rendelő nyelvet, mint amilyen egykor a latin volt, és amilyen ma az angol, illetve az összes germán, szláv és latin nyelv! A béke megteremtésére alkalmas nyelvnek mellérendelőnek kell lennie, olyannak, mint amilyen a világ első magas civilizációjának, a szkíta civilizációnak a nyelve volt, amelyről a Magyarok IX. Világkongresszusának 2016. augusztus 20-án kelt Záró-nyilatkozata így fogalmazott: A magyar nyelv túlnyomóan mellérendelő szerkezetekből építkezik. Ez ősiségének legfőbb bizonyítéka, és egyben legnagyobb értéke, ereje is. A magyar nyelv mellérendelő volta mellérendelővé nemesíti a magyarság világképét, gondolkodásmódját és erkölcsét is. A magyar nyelvet, világképet és erkölcsöt meghatározó mellérendelés elve azonos a Jézus Urunkban megtestesült Újszövetséggel, a szeretet törvényével.
A Magyar Idő kiteljesedésének mércéje az lesz majd, ha egy jézusi életkoron, avagy tizenkétezer napon belül általánossá válik a világ népeiben az igény arra, hogy egy békét szavatoló világképet és erkölcsöt megtestesítő nyelvet megtanuljanak.
Felhívással fordulunk ezért a világ népeihez, elsősorban az alábbi felsorolás szerinti rokon népeinkhez, felkínálva nekik szkíta nyelvünket. Tesszük ezt azzal az üzenettel, amelyet hét évvel ezelőtt a Magyarok Világszövetsége alapításának 80. évfordulóján Küldöttgyűlésünk fogalmazott meg.
Szólítunk Benneteket, rokon népeink
Lengyelországban, Horvát- és Olaszországban, miként Bajorországban, Svájcban és Norvégiában, Bulgáriában, Észt-, Finn- és Franciaországban, Skóciában, Ír- és Törökországban, Oroszországban, a Balkánon, az Ural környékén és Szibériában.
Szólítunk Benneteket
Japánban és Koreában, Kínában és Mongóliában, Nepálban és Indonéziában, Indiában és Afganisztánban, Kazakh- Türkmén-, Kirgíz- és Üzbégisztánban, Örményországban és Azerbajdzsánban, Iránban, Kurdisztánban, a Kaukázusban, Tibetben és Dzungáriában.
Szólítunk Benneteket
Afrikában és Amerikában, Dél-Amerika és Vietnám őserdeiben, Mexikóban és a maorik világában.
És ha nem hasonlít sem nyelvünk, sem alkatunk, sem bőrünk színe, és akár hitünk sem, de mi mégis rokonok vagyunk, mert számunkra
fontosabb az igazság, mint a jólét,
fontosabb a tisztesség, mint a siker,
fontosabb a méltányosság, mint a haladás.
Fogjunk össze az Isten által teremtett világunknak a halál civilizációja fojtogatásából való megmentéséért. A szkíták mindig legyőzik a Sötétséget.
Kelt, 2025. január 1-jén, a Magyar Idő 134. napján
Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke
MVSZ Sajtószolgálat
11639/250101_134b