Amint azt tanulmányunk elején, a Kiszely István mellőzését taglaló fejezetben jeleztük, Kéri Edittel már az MVSZ Petőfi Sándor bizottságának megalakulásakor végzetesen megromlott a viszonyunk. Össze-egyeztethetetlenül különbözött erkölcsi mércénk. Haragja elkísért bennünket haláláig. Rágalmazó, becsületsértő támadásait sokszor a maga nevében követte el. De ott láttuk stílusát, értesüléseit és az időzítésekben megnyilvánuló taktikai érzékét a 2014-ben minket ért tömény lejáratási kampány nem egy írásában. Mint jeleztük, tekintettel nő voltára, hajlott korára és nem utolsósorban tényfeltáró harcaiban szerzett érdemeire – perbe sohasem hívtuk. Nem így ő. Kéri Edit két nagy pert is folytatott ellenünk. Első pere, amit elvesztett, egy plágium-per volt. Kéri Edit azt állította, hogy az MVSZ Petőfi Sándor Bizottsága ténykedésének első éveiben kiadott kis ismeretterjesztő füzetünk – Élt Szibériában – az ő könyvének plagizálásával született volna, ami teljes képtelenség. A per során egyértelműen bebizonyítottuk, hogy a füzetünkben közölt minden egyes rész megtalálható volt a világhálón, ahonnan szerkesztőnk azokat vette. Az ügy pikantériáját az adta, hogy volt egy rész, amely szó szerint ugyanúgy jelent meg füzetünkben, mint Kéri Edit korábban megjelent könyvében. Ám megtaláltuk a világhálón azt a forrást, amellyel füzetünk vitatott része ugyancsak szó szerint egyezett, és amely Kéri Edit könyvénél korábban jelent meg. Vagyis:
Bagoly mondta a verébnek…
Második pere az elsőnél jóval bonyolultabb volt, és hosszú évekig el is húzódott. Történt 2015. február 7-én, a második Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett értekezleten, hogy Ulan-Ude-ből a világhálón keresztül bekapcsolódott bizottságunk burjátországi tagja, Alekszej Tyivanyenko is. Oroszul beszélt, amit Fuksz Sándor fordított. A híres Petőfi-kutató professzor azzal a rossz hírrel szolgált, hogy meghiúsulni látszik a burját állami vezetők és a Burját Tudományos Akadémia budapesti útja, amellyel az MVSZ meghívásának kívántak eleget tenni. Okként annyit mondott, hogy Kéri Edit levelet írt volna Moszkvába, az orosz külügyminisztériumba, és óva intette őket az MVSZ-szel való együttműködéstől. Kéri Edit ezt becsületsértésként értelmezte, és kardoskodott amellett, hogy ő semmilyen levelet nem írt a moszkvai külügyminisztériumba. Amint a perben a bíróság által elrendelt hivatalos fordítás bebizonyította, Fuksz Sándor helyesen tolmácsolta Alekszej Tyivanyenko szavait. Az értekezletről az MVSZ Sajtószolgálat által kiadott közlemény is pontosan idézte a professzort. A per mégis elindult az MVSZ ellen, Kéri Edit jó hírnevének híreszteléssel történt megsértéséért. Hiába próbáltuk elérni, hogy a bíróság kérje ki az orosz külügyminisztériumtól a szóban forgó levelet, erre nem került sor. Ugyancsak hiába indítványoztuk, hogy A. V. Tyivanyenko kérje ki a burjátországi titkosszolgálattól, az MVSZ-szel való együttműködést megtiltó moszkvai ukázt, ez sem történt meg. Csak annyi derült ki, hogy Kéri Edit valóban írt Navracsics Tibornak 2014-ben rövid ideig tartó külügyminisztersége idején egy levelet Petőfi-ügyben, de ez állítólag nem tartalmazott az MVSZ-re vonatkozó részeket, Navracsics Tibor pedig már régen Brüsszelben ténykedett… Ekként pervesztesek lettünk. Bízunk benne, hogy egyszer, amikor mindkét országban feloldják ezen iratok titkosítását, a mi ügyünkben is kiderül a teljes igazság. Azt is reméljük, hogy akad majd valaki, aki feldolgozza Kéri Edit életművét, mert túl a nehezen elviselhető stílusán, szenvedélyes harcaival, irigylésre méltó logikájával és bámulatos emlékezőtehetségével a hajdani színésznő megkerülhetetlen szereplője a rendszerváltás utáni évtizedeknek. Amatőr történészként a magyar élet számtalan súlyos kérdését járta körül, és jutott senki más által nem dokumentált eredményekre, lett légyen az Petőfi Sándor eltitkolt életszakaszára vonatkozó, 1956 Véres Csütörtöke máig meg nem büntetett tömeggyilkosainak megnevezése, vagy akár Görgey-nek az 1849-es orosz hadak vezetőjétől, Paszkievics hercegtől átvett, júdáspénzeket igazoló elismervényeinek megtalálása.