Erősdön született barátunkat, Orbán Józsefet szerénysége, sokoldalú tudása és elszántsága tette naggyá. Halk szavú, visszahúzódó, mondhatni szemérmes volta már önmagában figyelemre méltónak bizonyult ebben a zajos, csörtető, magamutogató világban. Sokan épp ezért szerették Őt.

Túl mindezen, az is megragadó volt személyiségében, ahogyan mindenhez értett. Székely és magyar emberek között nem ritkaság az ezermester. Orbán József több volt egy ezermesternél. Ő nem csak megjavítani tudott minden gépet. Ő nem csak megépíteni-megszerkeszteni tudott mindent, amit elgondolt. Ő mindenhez, amibe belevágott, meg tudta fogalmazni a hozzá tartozó eszmeiséget, mondhatni filozófiát, mindenben elmenve a végsőkig, feszegetve a lét és a nemlét határát.

Közösségi ember volt. Nem a kisközösségek embere, azoké, amelyek jobbára a szabadidő kitöltésére vagy élménygyűjtésre formálódnak. Ő a nagy feladatokra, nagy célokra szerveződő közösségek embere volt. Olyan közösségekben vállalt Ő szerepet, mint amelyek a nyolcvanas évek derekán Brassóban fellázadtak a ceausescui önkény ellen. És olyan közösségekben vállalt vezető tisztséget, amelyek a Magyarországon elmaradt rendszerváltás miatt, egy kommunista hínáros örökségtől megtisztított magyar jövőért jöttek létre. Így lett Ő a 2006-os balatonöszödi országkáromlás után létrejövő Magyarországi Rendszerváltók, a MAREVOSZ elnöke.

Végül, 2011-en a legtámadottabb magyar közösségben, a Magyarok Világszövetségében. Akkor vállalta székházunk igazgatását, amikor teljes mélypontra jutottunk. Amikor elfogyott a pénzünk, olyannyira, hogy nyolc éven át fűtetlen épületben, nagykabátban kellett átvészelnünk a teleket. Amikor túl az anyagi nehézségeken, fizikai létünkben is fenyegetettek voltunk, amikor a háttérből, a hatalmi ágak világából felbujtott gonosztevők a puszta létünkre törtek. Ebben az időben lett Orbán József a Magyarok  Világszövetsége Elnökségének tagja, majd később az MVSZ Fővárosi Szervezetének elnökhelyettese, mely tisztséget halála napjáig betöltött.

De Orbán József nem csak a tettek embere volt. Ő az elvont gondolatok, és az elmélyült, eredeti gondolatok mentén való filozofálás embere is volt. Közösségi elkötelezettsége és dogmáktól független gondolkodása elvezette egy újfajta pénz fogalmának kidolgozásáig. Az arany-fedezetű, majd az azt felváltó „levegő”-fedezetű pénz helyett megalkotta és papírra vetette a munka-fedezetű pénz fogalmát. Idevágó gondolatait, a lét értelmét tovább feszegető elgondolásaival egyetemben előadta a Magyarok IX. Világkongresszusán, és egy könyvben is összefoglalta. Vajha akad majd valaki, aki megkísérli a valóságba is átültetni!

Orbán József igazi emberi nagysága betegsége idején mutatkozott meg. Nem volt nálánál jobb példája nagy püspökünk, Márton Áron azon tanításának, amely szerint az emberi lét legfontosabb kelléke a jó kedély. Hiszen a jó kedély mindenekelőtt való. A jó kedélyből fakad minden egyéb jó, még maga a jó egészség is. És nem fordítva!

Jóska brassai házának udvarán a házának bejáratával szemben álló fa már tudott a Jóskában elhatalmasodó gyilkos kórról akkor, amikor sem Ő, sem más nem sejtette még. Sőt ez a fa a maga törzsén meg is teremtette a gazdája életét fenyegető kór ellenszerét. Hatalmas, fényes hátú taplógomba nőtt rá – Jóskáék nagy csodálkozására.

Pár napra rá, amikor egy kisebb baleset következtében kórházba került, az alapos vizsgálatok kimutatták, hogy csontrendszerének több mint 50%-ában már megjelent az áttét. Ám Ő nem veszítette el lélekjelenlétét, és felvette a harcot a gyilkos kórral. Saját kezűleg adta be magának az intravénás, hatalmas C-vitamin adagokat, és kísérletezett ki önmagán gyógyító eljárásokat. Eközben senkinek sem panaszkodott. Sok barátja most, halála után tudta meg, hogy éveken keresztül rákos beteg volt…

Orbán József legyőzte a rákot, és ismét teljes életet élt. Megírta legfontosabb tanulmányait és könyvét is. Épített, teremtett, utazott. Ma is élne, ha nem következett volna be egy évvel ezelőtt az a baleset, amelynek során tavaly nyáron két szabálytalanul közlekedő teherautó lesodorta Őt autójával az úttestről… Ez a baleset, amelynek következtében feleségével, Piroskával együtt hetekig életveszélyben voltak, ez ismét kiváltotta a már legyőzött betegséget, amely egy év alatt végzett Vele.

Ez volt Orbán József élete: szerénység és visszafogottság, sokoldalú tudás és a köz szolgálatába állított elszántság – mindez igazi emberi nagyságba ágyazva.

Székely ember volt: igazságkereső és szabadságszerető, mint minden székely. Jó magyar ember volt. Ezért Orbán Józsefet a Magyarok Világszövetsége saját halottjának tekinti. Elkísérte Őt utolsó útjára v. Oláh István, az MVSZ Kárpát-medence Térségének elnöke, Horváth István, az MVSZ Kárpát-medencén Kívüli Térségének elnöke, Gyetvay György Gergely, az MVSZ legnagyobb szervezete, az MVSZ Fővárosi Szervezete elnöke, Gábor Ferenc, az MVSZ Erdélyi Országos Tanácsának elnöke és alelnöke, Benkő Emőke, valamint Borsos Géza, az MVSZ Védnöki Testületének tagja, a Székely Nemzeti Tanács alapítója, valamint jómagam és feleségem, Zsigmond Emese.

Erősdön született, ahol nyolcezer éves régészeti leletek igazolják Székelyföld örök voltát, és Székelyföldön alussza örök álmát is. .Itt nyugszik a sepsiszentgyörgyi református Vártemplom temetőjében szeretett anyai nagyszüleivel közös sírban, holtában felvéve az Ő családi nevüket is.

Nyugodj békében, és az örök Világosság fényeskedjék Neked:

Orbán Bibó József !