Szívesen, de nem félelmek nélkül vállaltam a GYÖK-erek könyv féléves kurzusának bevezetését. A „szívesen” most azt jelenti, hogy olyan becsületbeli kötelességérzetből, amely nem engedi meg, hogy kihúzza az ember a nyakát olyasmiből, amit maga is meggyőződésből bátorított és segíteni próbált. A „félelmek” pedig úgy értendők, mintha arra kaptam volna felkérést, hogy írjak rövid előszót a Bibliához. Aligha van kultúrember, akiben egy ilyen óhaj ne akasztaná meg a levegőt, s ha végképp muszájna, el ne kezdene azon gondolkozni, hogy miről ne szóljon ez a „mégis kell” előbeszéd.

Magam se tehetek mást, mint, hogy „rövid formában átfoghatatlanul” komplexnek nevezzem ezt a különleges művet. Ezt láthatta meg Patrubány Miklós, amikor féléves kurzust ajánlott fel a szerzőnek arra, hogy ő maga ismertesse ezt a hatalmas munkát. E bevezetőnek fontos pontja, hogy bölcsességét és bátorságát itt megköszönjem.

A mű komplexitásának és különlegességének dimenzióit ugyanakkor jól jelzi, hogy az évek során hányan ‒ anyanyelvről is gondolkodó írók, kiadók, nyelvészek, kultúrakutatók ‒ nem mertek vállalkozni a munka nyílt támogatására, vagy annak méreteit, témarétegeit, problémafölvetéseinek eredetiségét és megoldásait látva attól visszaléptek.

Így Mária ezt az embertelenül hatalmas feladatot lényegében maga végezte el, mint a nagy századok polihisztorai, csakhogy ő közben asszony is, a régi és mai legjobbak nagyasszonyiságával: anya, sőt nagymama, feleség, önkormányzati képviselő, aktív kultúraszervező, alkotóművész, férjével vállalkozásban tervező grafikus. Ez már így is sok. Ám emellett kiváló tagja a Magyar Ökoszociális Fórumnak, és lelke a Magyar Anyanyelv- és Kultúra-tulajdonosok Közösségének. S egyáltalán nem „mellesleg” megalkotta ennek a könyvnek az anyagát, megírta és megszerkesztette a könyvet .

A díszdoktorrá avatás egyetemi ceremóniáját nagy virágcsokorral kezdik. A kitüntetett férfi felesége kapja. Köszönetül a hűségért, kitartásért, erőt adó szeretetért, amellyel a tudós férfiú teljesítményét támaszként biztosította. Itt az Asszony teljesítményét méltatjuk. Illő tisztelettel kell hát említsük Szántó János barátom, a Férj nevét. Az ő hűséges, kitartó, erőt adó szeretete nélkül aligha született volna meg ez a különös szellemi teljesítmény, s a gyönyörű könyv. Ez a kis szócsokor legyen az övé.

Végül szólnom kell a támogatók közt a Magyar Ökoszociális Fórumról, amely máig „társadalmi” (s nem „civil”) szervezetnek nevezi magát. A megkülönböztetés jogossága sose volt annyira nyilvánvaló, mint napjainkban. Mi a fenntarthatóságot mindig komplexen értettük. Nem választottuk külön a természet- és társadalom-környezeti, a kulturális, gazdasági stb. fenntarthatóságot. Különösen nem állítottuk ezeket szembe sem egymással, sem a teremtett világ egyetlen szeletével vagy szereplőjével. Mindig fenntartható Magyarországról beszéltünk a kultúrák fenntartható Európájában.

Mária egy ilyen komplex fenntarthatósági művet ismertet majd ezen a kurzuson. Az anyanyelvet úgy láttatja, hogy látszik benne az anyakultúra is. Mint költő, hagyja költeni magát a nyelvet, ősi írásjeleit úgy kutatja, hogy mennyit, hogyan, mely jelentéskörökben és -szintig hordoznak az anyanyelvből és kultúrából. Fogadják őt és ebbéli szándékait azzal a tisztelettel, ami a becsületes útkeresőknek, elindulóknak és elindítóknak ‒ nem a mindentudóknak és magabiztos megtévesztőknek ‒ jár.

Győri-Nagy Sándor, Budapest, 2023. február 10-én