Köröstárkányban 1919. április 19-én a bevonuló román hadsereg és a csatlakozó szabadcsapatok halomra gyilkolták az ott kézre keríthető magyarokat, közel száz főt: kiskorúkat, felnőtteket, férfiakat és asszonyokat.
A Fekete-Körös völgyében bekövetkezett magyar vértanúság helyszínén Gábor Ferenc és társai emeltek emlékfalat még a kilencvenes évek második felében. Vállalásukat sem a magyar állam, sem az RMDSZ, sem az Egyház nem támogatta annak idején. Csupán az MVSZ Patrubány Miklós vezette erdélyi országos tanácsa vállalta fel az ügyet.
Mint az emlékmű felavatása óta minden évben., idén is Nagypénteken zajlott a megemlékezés, Gábor Ferenc vezetésével, aki 2021 óta az MVSZ Kárpát-medence Térségének alelnöke. A Magyarok Világszövetségét rajta kívül négy fős küldöttség képviselte: Patrubány Miklós elnök, Czigány Imre mb. elnökhelyettes, Horváth István, a Kárpát-medencén Kívüli Térség alelnöke, valamint dr. Laky-Takács Péter volt kolozsvári és torontói konzul.
Emlékező beszédében Patrubány Miklós egységre és méltányosságra szólított, arra kérve az erdélyi és magyarországi politikusokat, hogy vívják ki Köröstárkány számára a mártír település státust. Ha ezt nem lehetne a bukaresti parlamentben elérni, akkor forduljanak az Európai Parlamenthez – bíztatott az elnök. Czigány Imre a gyermekvállalás fontossága mellett érvelt, Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke pedig éberségre és határozottabb önvédelemre hívta az erdélyi magyar közösséget.
A Bíró Csaba tanár vezette Verbőczi Kálmán cserkészcsapat ifjai szép emlékműsorral rótták le kegyeletüket a magyar vértanúk emléke előtt. Egyikük, Lőrinc Boglárka elszavalta Groholy Milán – Háromszor is nem! című versét, amelyet alább közzéteszünk.
Groholy Milán: Háromszor is nem!
Háromszor „Nem”-et mondok, hallgasd meg sorstársam ,
Nem lesz hosszú, s utána veszem kabátom.
Elmegyek Versailles-ig, a nagy palotáig,
Hol mindenki a magyaron hahotázik.
Röhögjön csak! Engem nem tud érdekelni,
Ha kell, karddal, bottal fogunk harcra kelni!
És mért hahotázik a kövér francia?
Mert a magyar neki országát eladta!
NEM adjuk a népünk idegen országnak
Hogy belőlük kisebbséget csináljanak?!
Hát ezer év után ezért fáradoztunk?
S törökkel évekig ezért háborúztunk?
Hát tudd meg most, te szerb, szlovák és ukrán,
Hogy népünk átverd, nem tudsz kelni oly korán!
Mert te az országnak nevét átírhattad,
De a magyar lelket meg nem változtattad!
Nem adjuk a nyelvünk sem idegeneknek,
A magyar magyar legyen! Ezt kívánom nektek!
Ha már az anyaországod így elhagyott,
Hát beszélj magyarul! Nem kérek én nagyot!
Egy napon konduljanak meg a harangok,
Kinek szemében könny ül – ők a magyarok.
Mert nem elég az, hogy magyar nyelven beszélsz,
Lelked is legyen magyar – ennyi az egész!
NEM adjuk hitünk veszett, pogány népnek,
Kik áldoznak minden állatnak, növénynek!
Keresztény hitünk nem veszed el tőlünk,
Mi csak egy, valódi, igaz Istent félünk,
Színe előtt születünk, esküszünk, halunk,
És ha házasodunk. Isten rá a tanúnk.
Egyhez imádkozunk, és nem az egyikhez,
Életed mellette boldogabb, szebb is lesz.
Három „NEM!”-et mondtam, köszönöm figyelmed,
Fogadd meg jól e versben írt kis intelmet.
Mert három dolog fontos: nemzet, nyelv és hit,
Ezek nélkül elveszünk: magyar nem lesz itt!
Csak mindenféle értelmetlen keverék,
Babilon lesz: nem értjük majd egymás nyelvét!
Hát gondolkozz, beszélj, imádkozz magyarul,
Ha Gonosz tőrbe csal, ellenállj makacsul!
A beszédeket követte a koszorúzás, majd a Himnusz és a Székely Himnusz közös éneklésével zárult a megemlékezés.
——————————
Támogassa az SZJA 1%-val a Magyarok Világszövetségét,
amely két évtizede egyetlen fillér állami támogatás nélkül működik!
Adószámunk: 19672081-1-41
MVSZ Sajtószolgálat
11213/230412