Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a veszteségünk sajnos nemcsak az akkor életüktől megfosztott testvéreinkből áll.

Gondoljunk most azokra is, akik a jövendő szüleik hiányában már nem tudtak erre a világra jönni. Nem kapták meg azt a lehetőséget, hogy élhessenek magyarként ebben a közösségben.

Az itt bekövetkezett tragédia a halál legborzalmasabb formája és az emberi gonoszság csúcsa!

Erre az egyedüli megfelelő és lehetséges válasz, amit ma adhatunk és adnunk is kell, abban áll, hogy szembeállítjuk a halált az élettel.

Csak az élettel tudjuk legyőzni a halált!

Ehhez pedig szükséges minél több magyar család létrejötte, egy tudatos családközpontú közösségi életforma megvalósítása és állandó gyakorlása és fejlesztése.

Ebben az értelemben minél többen vállaljuk a szülői szerepet és a jövőben minél több magyar gyermek jöjjön erre a világra.

Az ő hangjukkal, énekükkel teljen meg az egész térség. Egy újszülött gyermek mosolya mindennel felér, hozzon végtelen örömet és boldogságot a szüleinek és gyarapítsa a közösségünket.

Ez lenne az egyedüli méltó reakció és válasz az erőszakos halálra, az elkövetett embertelenségre.

Mutassuk meg, hogy nem lehet minket a szülőföldünkről kiirtani, semmilyen módszerrel és sehol.

Abból indulhatunk ki, hogy ilyen népirtás nem fog még egyszer megtörténni, errefelé és máshol sem, ezen időben már túlléptünk.

Az Európai Unió államai között ezt minden bizonyossággal kizárhatjuk.

Tehát nem kell többet félnünk és foglalkozhatunk a saját jövőnk aktív, tudatos alakításával.

Az egyéb diszkriminációs bánásmód ellen is van már védekezési lehetőség. Mivel az Európai Unió alapító okmánya, a Lisszaboni szerződés az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetés minden formáját tiltja, van mire hivatkozva fellépnünk a saját érdekeink érvényesítését illetően.

Alapvető emberi jog, hogy ki milyen nemzetiségi keretben akarja leélni az életét.

Tehát van lehetőségünk az aktív közösségformáló- és gyarapító cselekvésre, csak tudatosan akarnunk kell.

Ilyen értelemben ezentúl minden évi megemlékezéshez tartozzon hozzá egy beszámoló, hogy hány gyermekkel szaporodott a vidék magyar közössége itt és a környéken.

Úgy gondolom, hogy az elhunyt mártír testvéreink is annak örülnének a legjobban, ha ebbe az irányba alakulna a jövőnk.

Mint ahogy nagypénteket követi a húsvéti feltámadás, ugyanígy történjen az itteni magyarsággal is.

Adja a mindenható Isten, hogy így legyen!