Búcsú Budai Ilonától

Január 11-én a budapesti Fiumei úti temetőben végső búcsút vettünk Budai Ilonától, (Felpéc, 1951. április – 2023. december 15.) a Kossuth-díjas magyar népdalénekestől, előadóművésztől, a Magyar Művészeti Akadémia tagjától.

Hitvallása: elültetni azt a fajta lelkiséget a fiatalok és a felnőttek szívében, amelyet népdalaink hordoznak. Hitet, emberséget, hazaszeretetet, hűséget.

Gyakorta lépett fel a Magyarok Házában (Turul Ház) is. Többek között székházunkban tartottuk 2003-ban a Székely Mesebeszéd könyvének bemutatóját, 2004-ben az Anyám Édesanyám CD bemutatóját és 2006-ban a pályája 40 éves évfordulójára szervezett ünnepséget, melynek megható pillanata volt, amikor Ilona Édesanyja is megérkezett. Az estek minden alkalommal teltház előtt zajlottak a Széchenyi termünkben.

Budai Ilona gyermekkorát Gyömörén a töltötte, ahova 1954-ben költözött a család. Az éneklés örömét, a népdalok szeretetét a szülői házból hozta magával, édesanyja dallal altatta és ébresztette, édesapja is mindig énekelt munka közben. A gimnáziumot Ménfőcsanakon végezte, hangjára magyartanára figyelt fel. Ő adta először a kezébe a Kodály-Vargyas népdalos példatárat, s ő készítette föl sok megyei és országos versenyre, majd a Ki mit tud?-ra.

1970-es Röpülj páva országos népdalversenyen az első díj mellett elnyerte Kodály Zoltánné különdíját is. Budai Ilona 1971-ig a soproni óvónőképző növendéke volt. A diploma megszerzése után néhány évig óvónőként dolgozott Budapesten, közben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát végezte el 1972 és 1977 között.

Első önálló népdalestjét Nagy László nyitotta meg, egy neki ajánlott versével, 1976-ban. Két évre rá jelent meg első önálló nagylemeze Élő népzene címmel. A hetvenes évek közepétől járta a határon túli magyarlakta vidékeket, népdalokat gyűjteni, az éneklés technikáját elsajátítani. Nemcsak népdalok után kutatott, hanem népmeséket is gyűjtött. 2001-ben elkészült első mesekazettája gyermekeknek, nem sokkal később egy felnőtteknek szóló is, majd 1995-ben megjelent első CD-lemeze Magyarország édes hazám címmel.

30 évig tanított az Óbudai Népzenei Iskolában. Oktatott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán és 1975 óta vezetett nyaranta népzenei táborokat és számos népdalkört.

A Magyar Rádióban 1987 és 1997 között népdalt tanított (Énekeljünk együtt), 1997-től Fúvom az énekem címmel vezetett műsort. 2008 februárjától a Magyar Katolikus Rádióban szerkesztett műsort, amelynek címe Népdalforrás volt.

Díjai: Kodály Zoltán-díj (1986), Magyar Rádió nívódíja (1988), Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993), Magyar Örökség díj (1996), Életfa-díj (2010), Magyar Érdemrend középkeresztje (2014), Kossuth-díj (2016), a Nemzet Művésze (2018.)

Szinte mindent megkapott, amit egy művész megkaphat, mégis ha Ilonára gondolok, mindig két szó jut eszembe. Szerénység és szolgálat. Mérhetetlen szerénységgel élte életét és mindig csak szolgálni akarta nemzetét.

A temetésen emlékbeszédet mondott Túri Attila a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Szerényi Béla az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója. Az iskola tanárai és diákjai hegedűszóval kísérték a gyászmenetet. A temetési szertartást Kozma Imre atya vezette.

A Magyarok Világszövetsége búcsúzik Budai Ilonától, nemzetének szolgálójától.