Amint jelen tanulmány további részleteiből is kiderül Morvai Ferenchez, a MEGAMORV Petőfi-expedíció fő pénzelőjéhez és főszervezőjéhez, későbbi országgyűlési képviselőhöz fűződő viszonyunk bonyolult, ellentmondásos és változó volt.
Morvai Ferenc eleinte távol tartotta magát munkánktól. Ám, amint később maga vallotta be, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának alakuló ülésén Varga Béla régész az ő megbízásából vett részt, mert általa kívánt Morvai első kézből vett információhoz jutni tényleges szándékainkról és lehetőségeinkről.
Majdnem egy évig tartó megfigyelésének befejeztével felkereste az MVSZ elnökét, és teljes támogatásáról biztosította, mondván, hogy meggyőződött szándékunkról és hatékonyságunkról, és egyedül a Magyarok Világszövetségében látja azt az erőt, amely a magyar politikai osztály és a Magyar Tudományos Akadémia által letagadott és kitaszított Petőfi Sándor hamvainak befogadását dűlőre viheti. Ezért felajánlotta a birtokában lévő, Petőfi Sándor szibériai sorsával kapcsolatos valamennyi dokumentumnak a Magyarok Világszövetsége általi, belátása szerinti, szabad és korlátozatlan felhasználását, át is adva azoknak jelentős részét.
Majd levelet írt az MVSZ-nek Petőfi Sándor fehéregyházi eltűnésének 190. évfordulóján, 2011. július 31-én, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székháza előtt megtartott, El kell temetnünk Petőfi Sándort! c. rendezvényére, amelyben leírta, hogy miként reagált a barguzini sír feltárásának hírére Pozsgay Imre, akkori államminiszter, a MEGAMORV Petőfi Bizottság akkori elnöke.
Ezt követően Morvai Ferenc tovább ment az együttműködés útján. Négyszemközti beszélgetés során bevallotta PM-nek, hogy ő már belefáradt ebbe a két évtizede tartó harcba az MTA és a magyar állam ellen, és egészsége is megsínylette azt. Szeretné az egész ügyet az MVSZ-nek átadni, mondta, és felajánlotta, hogy az eddigieken túl átadja a Barguzinban feltárt teljes csontvázat is. Ezzel a felajánlással komoly gondot okozott az MVSZ vezetőinek, hiszen ezzel az MVSZ nem kis felelősséget is magára vállalt volna. Az átadandó csontváz szakmai ellenőrzésére PM felkérte Dr. Papp Ildikót, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának igazgatóját. Az eset végkimenetelét a tizenkét év alatt megtett utunk összefoglalójának végén ismertetjük.
Kitartott együttműködésünk a 2013-ban megtartott első Petőfi-értekezletünkön is, amelyen Morvai személyesen részt vett, és amelyen döbbenten kellett megtudnia, hogy barguzini expedíciójának egyik alaptagja, titokban az MTA-nak dolgozott. Nem dőlt dugába együttműködésünk attól sem, hogy az MVSZ székházát működtető Kft. igazgatója szinte hetente felszólította Morvait, hogy rendezze évek óta fennálló, mintegy félmillió forintos tartozását, amely az általa székházunkban bérelt iroda bérleti díjat tartalmazó, kifizetetlen számláiból adódott. Morvai Ferenc minden alkalommal megígérte, hogy következő héten kifizeti tartózását… Csoda-e, hogy ezek után szavahihetősége iránt kételyeink támadtak?
2014-ben, az év elején PM ismertette Vele az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának további terveit, ezek között fő helyen azt, hogy elérkezettnek véljük az időt arra, hogy az MTA-ra és a politikumra nyomást gyakoroljunk a nemzeti kegyelet megadásáért. Ennek érdekében az MVSZ Petőfi Sándor hamvainak szimbolikus eltemetését tervezte. Az ötlet nagyon megtetszett Morvai Ferencnek, aki be is jelentette PM-nek, hogy erről tájékoztatta a magyar politikum egyik legfőbb szereplőjét, akinek a nevét a megfelelő időben nyilvánosságra hozzuk majd. A Morvaival való együttműködésünk ekkor kapott léket. Pár hónap múltán, minden előzetes jelzés nélkül levelet írt, amelyben bejelentette, hogy véget vet az MVSZ-szel történő együttműködésnek.
PM nyílt levélben válaszolt. Jelezte, hogy az MVSZ továbbra is kész az együttműködésre, de fájlalja, hogy Morvai Ferenc 2014. május 16-án kelt leveléből „egy akaratától teljesen megfosztott Morvai Ferenc-kép sejlik fel…, akit bábként mozgat egy fantomszerű >Petőfi Bizottság Országos Vezetése<”. „Mélységesen sajnálnám, ha a politikum mélybe húzó, szirénhangú ígérgetéseinek újból foglyává válna” – zárja 2014. június 12-én kelt, Morvai Ferenchez írt nyílt levelét az MVSZ elnöke.
Kilenc hónappal később, 2015. március 13-án PM még részt vesz Morvai Ferencnek az Erzsébet szállodában megtartott sajtótájékoztatóján, és a világ magyarságának nevében gratulál Morvainak ahhoz a bejelentéséhez, mely szerint kínai genetikai laboratóriumban igazolták, hogy a barguzinban kiásott hamvak valóban Petőfi Sándor földi maradványai. Ám innen egyenes út vezet Morvai Ferenccel történt teljes szakításunkhoz. Vélhetően a háttérből jövő politikai sugallatra Morvai Ferenc elhatározza, hogy 2015. július 17-én, a barguzini sírfeltárás 26. évfordulóján (nem kimondottan kerek évforduló), ünnepélyes körülmények között eltemeti „Petőfi Sándort”. Miután tudomása volt arról, hogy Morvai Ferenc nem volt birtokában a Barguzinban feltárt csontváznak, a Magyarok Világszövetsége lépésről lépésre távolságot nyert tőle. Az MVSZ Sajtószolgálat közzétette Kéri Edit Morvaihoz intézett nyilvános intelmét: „Mit fogsz eltemetni, csirkecsontokat?” Fuksz Sándor egy barátja közvetítésével és annak jelenlétében megpróbált személyesen is ráhatni. Morvai e beszélgetés során még azt állította, hogy a teljes emberi csontvázat kitevő mintegy 200 csontból a barguzini csontváznak 52 darabja a birtokában lett volna. Ám ez is messze túlméretezett állításnak bizonyult. Szavahihetősége bennünk már a máig rendezetlen bérleti díj kapcsán megrendült. Hankó Ildikó antropológus, Kiszely István özvegye az MVSZ Sajtószolgálatán keresztül üzente meg: „Morvainál nincsenek Petőfinek sem a koponyája, sem a csontjai!” Ám Morvai Ferencet ez sem tántorította el szándékától. Továbbra is hirdette a temetést, amelyre százezer embert várt…
Még aggasztóbbak voltak annak jelei, hogy Morvai Ferenc e tervezett „Petőfi-temetést” egy új – vélhetően baloldali és nemzeti elkötelezettségű – politikai erő szárnybontásának szánta. Ki is bérelte erre a célra a tizenkétezer fő befogadására alkalmas Papp László sportcsarnokot. A „Petőfi-temetéssel” kapcsolt politikai szárnybontás teljes kudarcba fulladt, hiszen alig jelentek meg többen a kettős rendezvényen, mint
ezerötszázan. Az eljárás és az „eredmény” kísértetiesen hasonlított a 2012 Pünkösd vasárnapján szintén politikai kampánycélzata miatt Székelyudvarhelyen botrányos kudarcba fulladt Nyirő József-újratemetéshez. Mintha ugyanaz az agyvelő szüleménye lett volna…
„Sem elvben, sem részvételünkkel nem támogatjuk” – írtuk a kierőszakolt ál-temetés előestéjén, utolsó figyelmeztetésként. Hiába, Morvai Ferenc keresztülvitte szándékát, nehezen jóvátehető kárt okozva annak az ügynek, amelyre feltette életének három évtizedét. Az ál-temetés bejárta az egész magyar sajtót, és hatalmas hullámokat vert. Egy héttel később PM megírta az MVSZ záró-álláspontját képviselő nyílt levelét, amelyben így érvelt Morvai Ferenc eljárásáról: „Ha tisztességes szándék vezérelte volna, és nem mögöttes politikai akarat, akkor őszintén ki kellett volna állnia a magyar emberek elé, bevallva, és mindenki számára láthatóan bemutatva a birtokában levő csontokat.
Ha így járt volna el, és mindössze egy Petőfi-csontdarab birtokában lett volna, a Magyarok Világszövetsége mellé állt volna. Hisz – mint cseppben a tenger – egyetlen csontdarabban – mint ereklyében a szent – benne van az egész ember.” Az ál-temetéssel Morvai Ferenc meggyalázta Petőfi Sándor emlékét, és megalázta a magyar nemzetet. Útjaink ezzel végképp elváltak.