Segesvári eltűnésének 165. évfordulóján ünnepélyes körülmények között Budapesten, a Hősök terén, az Ismeretlen Hős szimbolikus sírjában megjelöltük azt a helyet, amely méltó lenne Petőfi Sándor hamvainak befogadására a nemzeti kegyelet megadásakor

Amint azt fennebb jeleztük, 2014 elején az MTA és a magyar állam további fontos intézményeinek „érzékenyítésére” egy Petőfi-ereklye eltemetését terveztük segesvári eltűnésének 165. évfordulóján. Később elvetettük a gondolatot, mert megbizonyosodtunk róla, hogy a protestáns világban egy elhunyt személy valamely test-ereklyéjének távolról sincs olyan jelentősége, sem megbecsültsége, mint a katolikusok körében. Ezért valamely szimbolikus cselekmény mellett döntöttünk. Eldöntöttük, hogy megjelöljük Petőfi Sándor hamvainak méltó nyughelyét. Elemzéseink arra a következtetésre vezettek, hogy a Hősök terén, az Ismeretlen Hős szimbolikus sírja a legméltóbb hely, ahol Petőfi Sándor őrnagy hamvainak nyugodniuk kell. Ez az ország legfőbb tere, ahol zarándokok milliói róhatják majd le kegyeletüket a nemzet nagy fia előtt. Elhatároztuk, hogy a segesvári csata 165. évfordulóján a Hősök terén egy nagyszabású, Petőfi a segesvári csatában NEM HALT MEG! című rendezvény keretében jelöljük meg a helyet.  Amint szándékunk híre kiszivárgott, soha nem látott támadássorozat kereszttüzébe kerültünk. Bunyevácz Zsuzsa a világhálón (hunhir.hu) támadt ránk valótlanságoktól hemzsegő cikksorozattal, követte őt a Vona Gábor vezette Jobbik szócsöve, a Barikád. A Marosvásárhelyen megjelenő Népújságban pedig Sebestyén (Spielmann) Mihály esett nekünk. A magyarországi sajtóetika báját a Bencsik András főszerkesztette Magyar Demokrata mutatta be: miután lehozta Kiszely István özvegyének, Hankó Ildikónak az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságát és annak vezetőit rágalmazó írását, megtagadta az arra adott válaszunk közlését. Július 31-én, a 165. évfordulón tervezett rendezvényünket mégis megtartottuk. A felvidéki Dráfi Mátyás rendezésében bemutattak egy történelmi színt Petőfi életének letagadott részleteiről, amelyben külön jelenetben volt látható az elesett, de még élő Petőfi Sándornak a csatatérről való kimenekítése úgy, ahogy azt Franz Fidler – Bem felderítőtisztje, aki oláh paraszti gúnyába álcázva közelről követte a csatát, és aki két segédjével maga mentette ki a súlyosan sebesült költőt – később naplójában meg is örökítette. Fellépett a Kormoránból kivált Örökség zenekar. Beszédet Drábik János: Az igazság fontosabb a hasznos mítosznál és a szép legendánál, Kiss Endre József: Kegyeletadás Petőfi Sándor hamvainak, Fuksz Sándor: Segíts, hogy lemossuk a gyalázatot és Patrubány Miklós: Itt nyugodjék Petőfi Sándor (1823-1856), a nemzet hőse mondott.  

„Add meg Petőfi Sándornak a végtisztességet, add meg neki a nemzet kegyeletét, óh ma élő magyar nemzedék, és véget ér az átok, mely Világost, Trianont, a kommunizmust és a globalizmust hozta Rád, és Áldás leszen életed – MAGYARORSZÁG! Áldás leszen életed – MAGYAR NEMZET!” – összegzett a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ezt követően a szervezők sírkereszttel jelölték meg a magyar hősök szimbolikus sírját, mint Petőfi Sándorhoz egyedül méltó, és ezért meggyőződéssel ajánlott nyughelyet: Itt nyugodjék Petőfi Sándor (1823-1856), a nemzet hőse. A rendezvény teljes műsoráról DVD-t készítettünk.