Legyen a magyar nyelv és a magyar írás a világörökség része – Felhívás a Himnusz születésének 200. évfordulóján

Kölcsey Ferenc kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon fejezte be Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból című alkotását, amely méltán vált minden magyarok himnuszává. Nemzetünk életében oly fontos szerepet játszik a Himnusz, hogy nem csupán születésének napját, hanem a 200. évforduló egész esztendejét e műnek és alkotójának lehetne szentelni.

Ám huszonegy nappal korábban történt még egy csoda 1823-ban. Az év első napján megszületett Petőfi Sándor. Az Ő élete és műve, különösképpen a szabadságharc vérbefojtása utáni tragikus sorsa, a krisztusi korban, életének 33. évében bekövetkezett halálának máig letagadott volta a Himnusz születésének napján is Petőfi Sándort és az egész, csodálatos 1823. évet juttatja eszünkbe. Hiszen Petőfi Sándor születésének napján elkezdődött a Mohács utáni magyar történelem máig tartóan legreményteljesebb negyed évszázada, a Reformkor. E korszak első esztendejében nem csupán Petőfi és a Himnusz született meg. Két nappal a Himnusz keltezése előtt világra jött Madách Imre, Az ember tragédiája szerzője. November 3-án Temesváron megszületett a nem-euklideszi geometria, és ezzel Bolyai János, ahogyan édesapjának írt levelében fogalmazott: „a semmiből egy új, más világot teremtett”.

Míg Kölcsey Ferenc és Madách Imre még életében elnyerte a magyar társadalom elismerését, Petőfi Sándorral és Bolyai Jánossal szemben máig tartó, hatalmas adósságunk van.

Petőfi Sándortól Szibériában bekövetkezett halála után 167 évvel is megtagadja a végtisztességet a magyar hivatalosság. Hamvai 33 éve temetetlenül porladnak egy bőröndben, valahol Európában. Szibériából hazahozott, száznál is több verse pedig nem érdekli a magyar irodalmi szakmát. Égbekiáltó! E gyalázat igazi súlyát akkor érezzük át, ha eszünkbe jutnak Várkonyi Nándor szavai: Petőfi Sándor volt a legnagyobb lángelme és a legtisztább jellem, aki e földdarabon járt.

Bolyai János ugyancsak Isten által megáldott lángelme volt, hiszen 21 éves korában megoldotta a párhozamosok kétezer éve megoldatlan talányát. Ráadásul értelme a számokon túli világot is végigpásztázta. Felismerte, és érvekkel alátámasztva méltányolta a székely-magyar rovásírás jelentőségét. Ezen is túllépve, megírta hétezer oldalas főművét, az Üdvtan-t, amely – szégyen az utókorra! – máig kiadatlan.

Halálos bűnök ezek, amelyek a magyar kultúrpolitika irányítóit, alakítóit terhelik. Miközben közös kincsünk, a Himnusz születésének e kerek évfordulóján ünnepelnünk kéne, bűnös mulasztásokkal terhelt valóságunk ezt majdhogynem lehetetlenné teszi. Mindennek oka pedig nem a tudáshiány. Mindennek oka az a mély erkölcsi válság, amelybe az üdvtörténeti jelentőségű 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 1957 őszén kétszázötven magyar író által elkövetett megtagadásának máig fel nem vállalt bűne taszította a magyar nemzetet. Ezt a gyalázatot meg nem történtté tenni nem lehet. Lemosni azonban lehet és kell is. Ennek az útja azonban – a beismerésen és megbánáson túl – a magyar nyelv és a magyar írás értékeinek tudatosításán és méltó ápolásán keresztül vezet.

Pár évvel ezelőtt, Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából több évtizedes munka gyümölcseként megjelent az Arany-szótár, amely számba veszi Arany János teljes költészetének szókincsét. Dr. Balázs Géza, az ELTE tanszékvezető professzora előszavából értesülünk arról, hogy magyar anyanyelvünk eddigi leggazdagabb szókincsű alkotóján, Arany Jánoson is túltesz Petőfi Sándor, akinek 26. életévéig született életművében pár százzal több szó fordul elő, mint Arany János összes versében: Petőfi 22.719, Arany pedig 22.426 szóval teremtette meg a maga költői világát.

De miként függhet össze nyelv és erkölcs? – kérdezheti a 21. század embere, akinek együtt kell élnie Szodoma és Gomora bibliai sorsa és a világhatalmak által napjainkban erőltetett LMBTQ között feszülő ellentéttel. E vívódásban, miként életünk számos más vonatkozásában is a magyar nyelv segít.

Az a magyar nyelv, amelyről a Magyarok VIII. Világkongresszusa 2012. augusztus 20-án a Magyar Nemzet meghatározásának egyik tételeként leszögezi: „A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római civilizáció előtti, jelentős civilizáció nyelvét.”

A Magyarok IX. Világkongresszusának 2016. augusztus 20-án kelt Záró-nyilatkozata pedig így bontja ki és pontosítja ezt a tételt:

„A magyar nyelv túlnyomóan mellérendelő szerkezetekből építkezik. Ez ősiségének legfőbb bizonyítéka, és egyben legnagyobb értéke, ereje is. Méltó arra, hogy az emberiség kincseként védjük.”

„A magyar nyelv mellérendelő volta mellérendelővé nemesíti a magyarság világképét, gondolkodásmódját és erkölcsét is.”

„A magyar nyelvet, világképet és erkölcsöt meghatározó mellérendelés elve azonos a Jézus Urunkban megtestesült Újszövetséggel, a szeretet törvényével.”

A magyar nyelvtől elválaszthatatlan a magyar írás, amelyről nem-magyar tudósok állapították meg, hogy az emberiség legősibb írása, amelyből a többi írás származik. „Őseink világraszóló találmányai közül ez utóbbi – az írás – volt a legnagyobb kihatású, mert vele megszületett a tudomány: a szerzett ismereteket ezután el lehetett raktározni, nemzedékről-nemzedékre áthagyományozni és gyarapítani” – írta 1956 október 23-ának 15. évfordulóján Montrealban dr. Baráth Tibor, a XX. század talán legnagyobb magyar történésze.

A magyar írás minden elemében – jelkészletében, a jelek alakjában, képi üzeneteikben, a velük kezdődő szavak bokrainak hangulatában és jelentéstartalmában – egybecseng a magyar nyelvvel. A magyar nyelv és a magyar írás tehát elválaszthatatlan egymástól. Együtt képezik a magyar nemzet kulturális örökségének kiemelkedően legjelentősebb részét, és – mint láthattuk – egyben az egész emberiség kulturális örökségének felbecsülhetetlen értékét.

Legyen ezért Kölcsey Ferenc Himnusza születésének 200. évfordulója a legjobb alkalom arra, hogy a magyar nyelv minden értő és féltő művelőjét összefogásra hívjuk: közös erővel emeljük mindkettőt a világörökség jegyzett, kiemelt védelmet érdemlő részévé.

Magyar és nem-magyar tudósok sora mára teljes körűen bebizonyította a magyar nyelv és a magyar írás ősiségét. A Belgiumban élő dr. B. Nagy János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja elkészítette, és számos világnyelven elérhetővé tette vetített képes előadását, amelynek címe A magyar nyelv: a kőkor élő nyelve, ahogy azt Grover S. Krantz amerikai tudós már korábban kimondta.

A Magyarok Világszövetsége ebben az évben elindítja azt a folyamatot, amelynek eredményeként a magyar nyelvet és a magyar írást előbb vagy utóbb a világörökség kiemelt védelemre méltó részévé emelik.

Nem kétséges, hogy a nemzetközi tudományos és a politikai közösségnek előbb-utóbb el kell ismernie a magyarokat „mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit” – írta a Magyarok VIII. Világkongresszusának írt üzenetében dr. Mario Alinei professzor, a XX. század talán legjelentősebb nyelvtörténésze.

Hívom ezért a magyar nyelv minden ápolóját és művelőjét, hogy e nemes cél érdekében fogjunk össze, és közös erővel váltsuk valóra, indítsuk el népünket és nemzetünket ismét a felemelkedés útján, hisz „megszenvedte már e nép a múltat, ’s jövendőt”.

Budapest, 2023. január 22-én

Patrubány Miklós István Ádám,

a Magyarok Világszövetségének elnöke

——————————————————————————————

Kövessen minket a Magyarok Világszövetsége Facebook-oldalán.

Támogassa az SZJA 1%-val a Magyarok Világszövetségét,

amely két évtizede egyetlen fillér állami támogatás nélkül működik!

Adószámunk: 19672081-1-41

MVSZ Sajtószolgálat

11163/230122