Dr. Tanka Endre emeritus professzor a magyarországi tudományos élet kiemelkedő alakja, az MTA doktora, akit a nagyközönség elsősorban az anyaföld jogi védelmében kifejtett munkássága alapján ismer. Ám a professzor úr a rá jellemző pontossággal és elmélyültséggel több más kritikus kérdéskört is megvizsgált, olyanokat, mint az 5G illetve a Hazánk égboltját is barázdázó vegyi csíkokat, a CHEMTRAILS-t. Ez utóbbiaknak egy 40 oldalas, gazdagon lábjegyzetelt tanulmányt szentelt, amelyet már tavaly novemberben közzétett a Varga Domokos György által szerkesztett szilajcsiko.hu. Tekintettel a tanulmány jelentőségére, valamint arra, hogy e vegyi csíkok kihatnak bolygónk életének szinte minden vetületére, úgy döntöttünk, hogy illeszkedve világháló olvasói szokásaihoz, 25 részletben, öt hét alatt az MVSZ Sajtószolgálat is közzéteszi azt.
Mindenkinek felelős és figyelmes olvasást kívánunk Prof. Tanka Endre döbbenetes feltárásához.
22/25
A hazai chemtrails a jog mérlegén
A magyar állam nem szól bele az ENSZ és a NATO magyar-légtér használatába
A tények alapján bárki eldöntheti, hogy a magyar kormány jó úton jár-e vagy sem, amikor az ENSZ zéró CO2-kibocsátást célzó klímapolitikáját meggyőződéssel támogatja, és kritika nélkül aláveti magát a hazai légtér – ENSZ-ernyő alatt folytatott – „klímavédelmi” vegyi szennyezésének. A célszerű és közérdekű klímavédelemnek ez a legfontosabb alapkérdése. Viszont akár el is felejthetjük, amikor – kényszerű csőlátással – a chemtrails-hatások jogi relevanciájára kell összpontosítanunk. Tegyük fel, hogy az NWO, a VGF és az ENSZ által követett klímavédelem-tudományos megalapozottság és gyakorlati hatékonyság szempontjából egyaránt helytálló, vagyis a „klímazsarolás” csak a mindenkori konteó-gyártók néhány jelentéktelen egyedének a koholmánya.
Ha így is lenne, ez sem változtatna a két legfőbb dilemmán: a/ bármely klímavédelmi beavatkozás – főleg, ha globális szintű – megengedheti-e, hogy az érintett népességet egészségügyi és környezeti veszélyeknek, kockázatoknak tegye ki, avagy ilyen ártalmakkal, károkkal sújtsa? b/ Ténylegesen a hazai chemtrails működtetése (hiteles bizonyítékok szerint) milyen összetételű vegyi anyagokat juttat a légkörbe és azok – a tudomány megítélése alapján – okoznak (okozhatnak)-e egészségügyi és környezeti veszélyeket, ártalmakat az embernek és az élővilágnak?
Nyilvánvaló: az a kormányzati álláspont, amely szerint „…nincs konkrét információnk arról, hogy ezen repülőgépek pontosan milyen anyagokat szórnak a légtérben…” (ld. 12. lj.), nemcsak a létérdekű élet-, egészség- és környezetvédelmi kérdést kerüli meg, hanem a jogrend számára elfogadhatatlan. Közvetve ui. kinyilvánítja, hogy a közhatalomnak közömbös a hazai légkörbe idegenek által juttatott vegyi anyagok tartalma, mértéke, a nem ismert károsító hatása, vagyis ezen a téren – a hazai jogot felülíró nemzetközi jog feltétlen érvénye miatt – szóba sem jöhet a magyar Alkotmány élet- és környezetvédelmet biztosító alapintézménye. Emiatt elkerülhetetlen, hogy a chemtrails következményeit a nemzetközi, az uniós és a hazai jog mérlegén tisztázzuk.
A légtérhasználat (és „légtér-gazdálkodás”) a repülés történetével párhuzamosan fejlődött, kiterjedt és összetett jogterület, amelynek itt csak – a témához szorosan kötődő – legfontosabb intézményeire utalok. A magyar légtér az ország államhatára által körbezárt terület feletti, a földfelszíntől a fizikailag igénybe vehető magasságig tart. A légiközlekedési célra kijelölt légtér meghatározott kiterjedésű légiforgalmi légtérre, időszakosan korlátozott, korlátozott, veszélyes és tiltott légterekre oszlik. A légtérhasználat elsődleges nemzetközi jogforrása a nemzetközi polgári repülésről 1944. XII. 7-én Chicagóban aláírt egyezmény, amit az 1971. évi 25. tvr. hirdetett ki. Ennek 1. cikke szerint „a szerződő államok elismerik, hogy minden államot a területe fölötti légtérben teljes és kizárólagos szuverenitás illeti meg.” (Az államterület feletti légtér – jogi értelemben – a világűr határáig terjed.) Ennek az egyezménynek a hatálya azonban sem az állami, sem a katonai, sem a rendőrségi, sem a nemzetközi (EU, NATO, stb.) légi járművekre nem terjed ki, hanem csak a polgári (magántulajdonú) repülőkre vonatkozik. (Ld. 3. cikk a/pontját.)
A magyar légtérhasználatot a légiközlekedésről szóló 1995. XCVII. tv (Ltv) és a magyar légtér igénybevételéről szóló 4/1988. (I. 16.) kormányrendelet szabályozza. Ezek mind a külföldi légi járműnek a hazai légtérbe berepülését, mind az áruszállítás feltételeit és a veszélyes árunak a légkörre esetleg veszélyt jelentő megelőzését – a hatósági engedélyezéssel, ellenőrzéssel és szankcionálással – részletesen meghatározzák. (Ld. pl. a veszélyes áruk szállításának ellenőrzésével és szankcionálásával kapcsolatos hatósági eljárást. 3/G. §) Ugyanakkor a hazai tv. és korm. rend. arra is ügyel, hogy a rendezésnél betartsa a nemzetközi és az uniós jog elsőbbségét, vagyis a saját hatáskörét kizárja az EU, az ENSZ és NATO-gépek magyar légtérhasználatánál: ezeknél a Magyar Államot a Chicagó-i egyezmény szerinti szuverenitás nem illeti meg.[45]
——————————
—————————- [45] Ld. pl. Ltv 7. § (3) „NATO tagország, valamint az EU tagállama állami légi járművének a magyar légtérbe való belépéséhez nem szükséges az (1) bekezdésben meghatározott engedély kérése. A NATO tagállam, valamint az EU tagállama állami légi járművének a magyar légtérbe való belépése a nemzetközi előírásoknak megfelelő repülési terv benyújtásával történik.”
(folytatjuk)
MVSZ Sajtószolgálat
11293/230718