22/25

A hazai chemtrails a jog mérlegén

A magyar állam nem szól bele az ENSZ és a NATO magyar-légtér használatába

A tények alapján bárki eldöntheti, hogy a magyar kormány jó úton jár-e vagy sem, amikor az ENSZ zéró CO2-kibocsátást célzó klímapolitikáját meggyőződéssel támogatja, és kritika nélkül aláveti magát a hazai légtér – ENSZ-ernyő alatt folytatott – „klímavédelmi” vegyi szennyezésének. A célszerű és közérdekű klímavédelemnek ez a legfontosabb alapkérdése. Viszont akár el is felejthetjük, amikor – kényszerű csőlátással – a chemtrails-hatások jogi relevanciájára kell összpontosítanunk. Tegyük fel, hogy az NWO, a VGF és az ENSZ által követett klímavédelem-tudományos megalapozottság és gyakorlati hatékonyság szempontjából egyaránt helytálló, vagyis a „klímazsarolás” csak a mindenkori konteó-gyártók néhány jelentéktelen egyedének a koholmánya.

Ha így is lenne, ez sem változtatna a két legfőbb dilemmán: a/ bármely klímavédelmi beavatkozás – főleg, ha globális szintű – megengedheti-e, hogy az érintett népességet egészségügyi és környezeti veszélyeknek, kockázatoknak tegye ki, avagy ilyen ártalmakkal, károkkal sújtsa? b/ Ténylegesen a hazai chemtrails működtetése (hiteles bizonyítékok szerint) milyen összetételű vegyi anyagokat juttat a légkörbe és azok – a tudomány megítélése alapján – okoznak (okozhatnak)-e egészségügyi és környezeti veszélyeket, ártalmakat az embernek és az élővilágnak?

 

Nyilvánvaló: az a kormányzati álláspont, amely szerint „…nincs konkrét információnk arról, hogy ezen repülőgépek pontosan milyen anyagokat szórnak a légtérben…” (ld. 12. lj.), nemcsak a létérdekű élet-, egészség- és környezetvédelmi kérdést kerüli meg, hanem a jogrend számára elfogadhatatlan. Közvetve ui. kinyilvánítja, hogy a közhatalomnak közömbös a hazai légkörbe idegenek által juttatott vegyi anyagok tartalma, mértéke, a nem ismert károsító hatása, vagyis ezen a téren – a hazai jogot felülíró nemzetközi jog feltétlen érvénye miatt – szóba sem jöhet a magyar Alkotmány élet- és környezetvédelmet biztosító alapintézménye. Emiatt elkerülhetetlen, hogy a chemtrails következményeit a nemzetközi, az uniós és a hazai jog mérlegén tisztázzuk.

A légtérhasználat (és „légtér-gazdálkodás”) a repülés történetével párhuzamosan fejlődött, kiterjedt és összetett jogterület, amelynek itt csak – a témához szorosan kötődő – legfontosabb intézményeire utalok. A magyar légtér az ország államhatára által körbezárt terület feletti, a földfelszíntől a fizikailag igénybe vehető magasságig tart. A légiközlekedési célra kijelölt légtér meghatározott kiterjedésű légiforgalmi légtérre, időszakosan korlátozott, korlátozott, veszélyes és tiltott légterekre oszlik. A légtérhasználat elsődleges nemzetközi jogforrása a nemzetközi polgári repülésről 1944. XII. 7-én Chicagóban aláírt egyezmény, amit az 1971. évi 25. tvr. hirdetett ki. Ennek 1. cikke szerint „a szerződő államok elismerik, hogy minden államot a területe fölötti légtérben teljes és kizárólagos szuverenitás illeti meg.” (Az államterület feletti légtér – jogi értelemben – a világűr határáig terjed.) Ennek az egyezménynek a hatálya azonban sem az állami, sem a katonai, sem a rendőrségi, sem a nemzetközi (EU, NATO, stb.) légi járművekre nem terjed ki, hanem csak a polgári (magántulajdonú) repülőkre vonatkozik. (Ld. 3. cikk a/pontját.)

 

A magyar légtérhasználatot a légiközlekedésről szóló 1995. XCVII. tv (Ltv) és a magyar légtér igénybevételéről szóló 4/1988. (I. 16.) kormányrendelet szabályozza. Ezek mind a külföldi légi járműnek a hazai légtérbe berepülését, mind az áruszállítás feltételeit és a veszélyes árunak a légkörre esetleg veszélyt jelentő megelőzését – a hatósági engedélyezéssel, ellenőrzéssel és szankcionálással – részletesen meghatározzák. (Ld. pl. a veszélyes áruk szállításának ellenőrzésével és szankcionálásával kapcsolatos hatósági eljárást. 3/G. §) Ugyanakkor a hazai tv. és korm. rend. arra is ügyel, hogy a rendezésnél betartsa a nemzetközi és az uniós jog elsőbbségét, vagyis a saját hatáskörét kizárja az EU, az ENSZ és NATO-gépek magyar légtérhasználatánál: ezeknél a Magyar Államot a Chicagó-i egyezmény szerinti szuverenitás nem illeti meg.[45]

 

———————————————————-

[45] Ld. pl. Ltv 7. § (3) „NATO tagország, valamint az EU tagállama állami légi járművének a magyar légtérbe való belépéséhez nem szükséges az (1) bekezdésben meghatározott engedély kérése. A NATO tagállam, valamint az EU tagállama állami légi járművének a magyar légtérbe való belépése a nemzetközi előírásoknak megfelelő repülési terv benyújtásával történik.”