Felhívás a Székely Hadosztály Napjának megünneplésére

A Magyarok Világszövetsége december 1-jét a Székely Hadosztály napjává nyilvánította, hiszen 1918. december 1-jén Kolozsváron megalakult a Székely Hadosztály, amely az őszirózsás forradalmárok hazaárulása után egyetlenként vette fel a harcot a Haza védelmében.

Felhívással fordulunk a világ minden székely és magyar közösségéhez, hogy ki-ki, lehetőségéhez mérten emlékezzék meg ezen a napon.

A Magyarok Világszövetsége 2023. december 1-jén 16:30 órakor megkoszorúzza a Székely Huszárok Emlékművét a Budai Várban. Hívunk mindenkit, székelyt és magyart, egyént és szervezetet, hogy csatlakozzék.

Alább ismertetjük a Székely Hadosztály Napját megalapozó határozatot.

Magyarok Világszövetségének Elnöksége 2020. december 5-i ülésén határozott arról, hogy december elsejét a Székely Hadosztály Napjává nyilvánította, és egyben azt kérte az Országgyűléstől, hogy emelje törvényerőre határozatát.

Határozat a Székely Hadosztály Napjáról

„Székely vér vagyunk,

ez a valóság meghatározza örök magyar sorsunkat,

és meginghatatlan hűségre kötelez mindhalálig.”

Zágoni István

A trianoni tragédia felé sodródó Magyarországon, Tisza István miniszterelnök meggyilkolása után, 1918 novemberében egy ország nézte tétlenül az ezeréves haza idegen hadseregek általi megszállását, és úgy tűnt, hogy végképp nem akadnak hazafiak, akik fegyvert ragadnának megvédésére. Ám december elsején megérkeztek Kolozsvárra az első önkéntes székely alakulatok, és létrejött a haza és a nemzet becsületét megvédő, életbe vetett hitét tápláló Székely Hadosztály…

Tekintettel a Székely Hadosztály minden időkben példa értékű vállalására, továbbá megállapítva a trianoni népirtás napjaikban is zajló folytatódását, valamint a világ előttünk álló kihívásaira is figyelmeztetve, a Magyarok Világszövetségének Elnöksége december 1-jét a Székely Hadosztály Napjává nyilvánítja.

Az Elnökség kéri a Szövetségnek a Kárpát-hazában és a világ megannyi országában élő tagjait, tagszervezeteit, valamint híveit, hogy ezen a napon emlékezzenek meg ünnepélyes körülmények között a Székely Hadosztály hős fiairól, akik székelyekként, vállalva örök magyar sorsukat, mindhalálig megingathatatlan hűségre kötelezték magukat hazánk iránt.

Az Elnökség arra hívja az Országgyűlést, hogy emelje törvénybe a Székely Hadosztály Napját.

Indokolás

1918. december 1-én, a Károlyi Mihály nemzetvesztő (katona) politikájának nyomán keletkezett országos zűrzavar és a békeszerződést (Bukarest, 1918. május 8.), fegyverszünetet (Padova, 1918. november 3.), katonai egyezményt (Belgrád, 1918. november 13.) szegő román invázió közepette „Bocz százados páncélvonata, amely a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat féltő erdővidéki székelyeket vitte”[1] befutott Kolozsvárra.

Zágoni István, a toborzás egyik kezdeményezője és szervezője 10-15 tiszttársával a Kratochvil Károly és Nagy Pál ezredesek nyújtotta segítséggel november 28-án érkezett toborzó útjára a románok által még el nem ért erdővidéki, háromszéki és csíki területekre. A hívó szavukra összesereglett székelyek páncélvonata érkezett Kolozsvárra.

„Ez a csapat alakult át hadosztállyá, s ez volt a tulajdonképpeni Székely Hadosztály, amelyhez a többi erdélyi egységek hozzákapcsolásával s a felállított újabb ezredkeretek toborzás útján történt kitöltésével a Székely Hadosztály neve és zászlaja alatt kiépült a sereg, Kratochvil Károly parancsnoksága alatt.”[2]

A székely tisztek bátor vállalkozása nélkül nem jöhetett volna létre az egyetlen számottevő erő, amely hatékonyan szembe szállhatott az alattomosan szervezett és vezényelt ellenséggel. Megérdemlik, hogy példájuk örökre fennmaradjon a magyarok emlékezetében.

December 1-je jelentésének változásai

Tudvalevő, hogy december 1-jét a nemzeti kommunizmusból kilépő román állam nemzeti ünneppé tette, azzal a felkiáltással, hogy ezen a napon –„a román nép ezer éves harcának megkoronázásaként” – Erdély, a Partium és a Bánság kiszakadt volna a Magyar Királyságból, és csatlakozott volna az addig Havasalföldből és Moldvából álló Romániához. Történt volna pedig mindez ugyanazon a napon, 1918. december 1-jén, amikor a Székely Hadosztály első alakulatai megérkeztek gyülekezési helyükre, Kolozsvárra.

Ám Románia parlamentje nem állt meg december 1-jénél. Idén, Trianon 100. évében törvény erejével kötelező nemzeti ünneppé tette Trianon napját, azaz június 4-ét, durván belegázolva a Romániában élni kényszerült magyarok, és végső soron minden magyar ember lelki világába.

Fontos leszögezni, hogy s Székely Hadosztály Napjára tett javaslat, nem válaszlépés Romániának a Trianon napjának ünneppé nyilvánításával elkövetett magyarellenes provokációjára. Kezdeményezésünk egy eddig méltatlanul elfeledett honvédő cselekedetnek állít emléket.

Ugyanakkor a románok által ünnepelt december 1-jének is változó a jelentősége.

Egyrészt 1918. december 1-jén Gyulafehérváron nem a román nemzet küldöttei hoztak határozatokat, hanem csupán a Magyar Királyságban élő románok küldöttei. Tehát az ott született határozatok nem a román nemzet határozatai, hanem annak kevesebb mint egy harmadát kitevő kisebbségé.

Másrészt, az ott elfogadott határozatok legfönnebb a magyarországi románok szándéknyilatkozatának tekinthetők, és semmiképpen nem lehetett ügydöntő erejük, hiszen az Erdélyben élő többi nemzet, a magyarok, a székelyek és a szászok véleményét akkor még ki sem kérték. Arról nem is beszélve, hogy a kolozsvári magyar nemzetgyűlés 1918. december 22-én kimondta, hogy az erdélyi magyarság továbbra is a magyar államban kíván élni.

A magyarországi románok Gyulafehérvári Nyilatkozata azért sem alkalmas, hogy elfogadásának napja egy ország nemzeti ünnepe legyen, mert kihívóan magyarellenes, amit mégsem engedhetne meg magának egy olyan állam, amelyben másfél millió magyar él. A Nyilatkozat ugyanis üdvözli az Osztrák-Magyar Monarchia „igájából” szabaduló valamennyi népet, és fel is sorolja azokat, beleértve az osztrákokat is (!?) – egy kivétellel: egyedül a magyarokat nem üdvözli!?!

Végül azzal, hogy a trianoni nemzetgyilkossági kísérlet napját román nemzeti ünneppé nyilvánította, Románia maga cáfolta meg száz éve szajkózott hamis állítását, mely szerint Erdély és Magyarország további részei a románok Gyulafehérvári Nyilatkozatával szakadtak volna ki Magyarországból, és csatlakoztak volna Romániához. Trianon napjának román nemzeti ünneppé nyilvánításával, Románia elismerte, hogy területszerzése nem a román nép „ezeréves függetlenségi harcának” eredménye, hanem a nagyhatalmak ajándéka volt.

Úgy, ahogy azt Franciaország külügyminisztere már 1919. január 6-án leszögezte. Hiába foglalta ugyanis a román király 1918. december 26-án rendeletbe 23 magyar vármegye teljes és 3 vármegye részbeni annektálását Romániához, mert az első világháborúban győztes antant vezető ereje, Franciaország külügyminisztere, Stéphen Pichon már január 6-án felhívja a szövetségesek figyelmét arra, hogy a román király nyilatkozatának és Románia Hivatalos Közlönyében közzétett kormányrendeletének, „amely a Bánságnak és Erdélynek a Királysággal való egyesülését szentesíti, semmilyen nemzetközi kihatása nincs.” Politikai döntéseket a térségben csak a konferencia hozhat, az pedig még össze sem ült.

Budapest, 2020. december 5.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége