Újévi köszöntő
A magyarság új útja elé
A hátrahagyott esztendő csalódással ért véget, mint ahogy azzal is kezdődött. Mindkettőt a nevéhez és alapító atyjának szándékához egyre méltatlanabbá váló MTA okozta.
Évnyitó csalódást azzal okozott a cég, hogy kitartott azon hazugság mellett, mely szerint Petőfi Sándor a fehéregyházi csatában lelte volna halálát, és befogadta azt a szentségtörő káromlással felérő, elvetemült rágalmat, mely szerint azok a Szovjetunióból hazatérő első világháborús hadifoglyok, akik azt állították, hogy ott Szibériába elhurcolt 1849-es honvédekkel, illetve utódaikkal találkoztak, hazudozó szélhámosok lettek volna. Ezzel a cég elszalasztotta azt a kegyelmi pillanatot, amit nemzetünk nagy költője születésének 200. évfordulója felkínált. Ekkor jóvá lehetett volna tenni 150 év magyarellenes hallgatását és tagadását Petőfi Sándor szibériai elhurcoltatásáról, és véget lehetett volna vetni annak a méltatlan állapotnak, hogy a nemzet nagy fiának hamvai 33 éve temetetlenül porladtak ekkor valahol Európában. A végtisztességet és a nemzeti kegyeletet Neki megadni a legelemibb kötelessége lenne a magát magyarnak nevező nemzetnek. Elvégre Petőfi Sándor – túl költői érdemein – az irodalomtörténész Várkonyi Nándor szavaival élve a legtisztább jellem, aki a Magyarországnak nevezett földdarabon járt.
Évzáró csalódást a cég azzal váltott ki, hogy megtagadta hozzájárulását a szkíta – vagy ahogy a magyar hagyományban él – a szittya nemzetiségnek Magyarországon való bejegyzéséhez, mondván, hogy országunkban kétezer éve kihaltak a szkíták. Pedig az elemi magyarságismerettől elválaszthatatlan az a tudat, hogy mi magyarok a szittyák utódai vagyunk, őrizzük nyelvüket, és kisebb mértékben kultúrájukat, hitvilágukat is.
Ha a nyelvünk közös, és más is köt minket magyarokat a szkítákhoz, akkor valóban mi okunk lenne arra, hogy a szkítákat a magyarok országában önálló nemzetiségként könyveljük el? – hangozhatna a felszínes kérdés.
A szkítaság iránti igény azonban mégis jogos és alapos. Az etnikai, avagy a nemzeti azonosság ugyanis nem csak a beszélt nyelvben testesül meg, hanem a kultúrában is, és legfőképpen az erkölcsben. Márpedig ez az, amiben a mai magyarság a legtávolabbra sodródott szkíta-szittya elődeitől. Ma nemzetünk – túllicitálva korunk általános „igazmondását” –, valóságos hazugság-örvényben sodródik, hazugság-mocsárban tengődik. A mai magyar köz felfogásában az ország első emberének azon intelme, mely szerint senki se higgye el azt amit mond, hanem találja ki tetteiből szándékát nem megbotránkoztató, hanem sokkal inkább egy jópofa csíny, furfangos észjárás, de semmiképpen nem bűn, hanem mindenképpen erény…
Csoda-e ilyen körülmények között, hogy az újév napján a vezető kormánypárt irányadó kultúrpolitikai portálja egy ordas hazugsággal téveszti meg olvasótáborát, és hogy követi, őt forrásként felhasználva számos más jobb- és baloldali véleményformáló?
Azt állítja ugyanis a Fidesz-doktriner mandiner.hu 2024. január 1-jén, hogy egy „olasz Vatikán-szakértő honlap szerint Erdő Péter a legesélyesebb arra, hogy Ferenc pápa utódjának válasszák”. Ez örömre adhatna okot, és rendjén is volna, ha igaz lenne. De a forrásként megjelölt Vatikán-szakértő honlap tételesen megjegyzi, hogy az általa felsorolt nyolc pápa-esélyes neve, a bíborosok nevének abc-sorrendjében jelenik meg!
Micsoda különbség!?
Feltételezhetjük, hogy a mandiner.hu munkatársa nem ismeri a forrásként használt portál idegen nyelvét? Semmiképpen, hisz a cikk részleteit helyesen tolmácsolja, és különben is, ez a feltételezés sértő volna! Feltételezhetjük, hogy elkerülte volna ez a részlet a hírszerkesztő figyelmét? Aligha, hiszen a forrás-cikk a bíboros-nevek abc-sorrendiségének tényét közvetlenül a nyolc bíboros-név előtt szögezi le! Marad tehát a politikai szándékú manipuláció lehetősége – és a megtévesztés ténye.
És ez az, ami a szkíták világában és egy eljövendő szkíta közösség életében nem fordulhat elő. Magyarságunknak, ha élni akar, határozott léptekkel a szkítaság, azaz a szkíta erkölcsök útjára kell lépnie. A szkíták világában a hazugság volt a legnagyobb bűn. Azért volt a legnagyobb, mert az ennél súlyosabbak – , a lopás, a rablás, a fosztogatás, a gyilkolás és gyilkolászás, … – ismeretlenek voltak.
Idén nem csak foci EB és párizsi olimpia lesz, amelyek reményeink szerint okot szolgáltatnak arra, hogy magyarságunkat örömmel megéljük. Idén, pár nappal az olimpia után Budapesten ülésezik a Magyarok XI. Világkongresszusa, amelynek címe mindent elárul: Szkítákkal a Sötétség ellen.
Hívjuk nemzetünknek a közös jövőnk iránt felelősséget érző fiait és lányait, hogy készülődjünk rá, váljunk minél többen részeseivé. Találjuk meg közös erővel, a Világkongresszus munkálataival és határozataival a kiutat ezekben a végidőkben, magyarságunk és – a szkíta utat felvállaló népek sokaságával együtt – az egész emberiség számára.
Kívánjuk minden magyar nemzettársunknak,
hogy segítsen minket ezen az úton az új évben a Jóisten!
Kelt 2024-ben, Petőfi Sándor születésének 201. évfordulóján
Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke
MVSZ Sajtószolgálat
11424b/010124