Megszereztük és nyilvánosságra hoztuk Dr. Józsa Antal hadtörténész, címzetes egyetemi tanár levelét, amely megkerülhetetlen információt tartalmaz Petőfi Sándor sorsa és az 1849-es szibériai deportálások ügyében.

Néhai Dr. Józsa Antal azzal a meghagyással adta át e különös jelentőségű levelet, hogy az csak halála után hozható nyilvánosságra. Ez a meghagyás jól jellemzi azt a szellemi terrort, ami máig akadályozza a magyar nemzet legnagyobb költője hamvainak méltó eltemetését. Íme, néhány részlet a 2001. január 21-én kelt levélből.

„Legutóbbi kolozsvári kutatásom alkalmával meglepő dokumentumra leltem, ami különben mindig is szem előtt lehetett, s senki sem dugta el (Az Erdélyi Magyar Múzeum gyűjteménye). Ebből kiderül, hogy 1849. augusztus 3-án Petőfi még élt, és jelentett Bemnek! Szóval még nincs vége a dalnak…”

„Maga az az axióma, hogy 1849-ben a cári hadsereg nem vitt magával orosz területre hadifoglyokat, már a hiteles osztrák konzuli jelentések tanulmányozása alkalmával is megdől” – írja lennebb a neves hadtörténész. Ami nem akadályozza a közpénzből fenntartott Hadtörténeti Intézet és Múzeum