Túl a nehezen felderíthetően kirobbantott konfliktusokon, túl a minket ért alaptalan, méltánytalan és nem egyszer rágalmazó, becsületsértő írásokon, volt az eddig megtett utunknak még egy fontos akadálya – a kísértés. Két ízben is komolyan megkísértettek bennünket. Mindkettő Morvai Ferenchez köthető. Első megkísértésünk akkor történt, amikor felajánlotta, hogy átadja az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának a Barguzinban feltárt teljes Petőfi-csontvázat. Egy olyan társaságnak, mint amilyen a mi bizottságunk volt, és amelynek feltett szándéka addig meg nem állni, amíg Petőfi Sándor hamvait a nemzeti kegyelet megadásával el nem temetik, ez a felajánlás nagy kihívás volt. Sokan kapva-kaptak volna az alkalmon. Mi azonban kikötöttük, hogy csakis magas rangú, hivatalos embertani vizsgálattal igazolt csontvázat vagyunk hajlandóak átvenni. Pedig akkor még nem is tudtuk, nem is tudhattuk, hogy Morvai Ferenc nem volt birtokában a barguzini csontváznak, amint az évekkel később a Morvai Ferenc által rendezett ál-temetés előzményei során bebizonyosodott. Igaz, Morvai Ferenc azt mondta, hogy a MEGAMORV Petőfi Bizottság tagjai szavazatukkal nem járultak hozzá a csontváz átadásához. De ismerve Morvai diktatórikus stílusát, amelytől bizottságának nem egy tagja félt, nem hihető, hogy szavazatuk akadályozta volna meg a csontváz átadását. Arra nem is jó gondolni, hogy mi lett volna az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának a sorsa, ha beleesik a csapdába, és átvesz olyan csontokat, amelyeknek semmi közük a Barguzinban feltárt hamvaikhoz. Az isteni kegyelem működött. Második ízben akkor kísérttettünk meg, amikor hatalmas nyomás nehezedett ránk Morvai Ferenc hívei részéről, hogy az MVSZ Petőfi Sándor Bizottsága vállalja a MEGAMORV Petőfi Bizottsággal a „Petőfihamvak” eltemetését 2015-ben. Kitartottunk meggyőződésünk és az igazság mellett. Nem engedtünk sem nyomásnak, sem kísértésnek. Ha engedtünk volna, akkor nem lenne erkölcsi alapunk ezt a tanulmányt megírni. Hálát adunk az Úrnak, hogy megtartott kegyeiben.
A „dalnak” még nincs vége, de az idő igaz, ’s eldöntötte ami nem az! Üzenjük tehát minden tagadónak és mindenkinek, akit illet:
A kör bezárult. Le kell tenni a fegyvert!
(Vége az első résznek.)